Kánonjog 16. (2014)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A keleti liturgiák reformja a Sacrosanctum Concilium után - Teológiai és jogi szempontok
8 Erdő Péter kát úgy kell tekinteni, hogy azok csak a római rítusra vonatkoznak (vő. uo.). Szerepelnek azonban a dokumentumban egyéb kijelentések is, melyek „természetüknél fogva a többi rítusokra is érvényesek” (uo.). Jungmann kommentálja szerint már az előkészítő szakaszban sokat vitatott kérdés volt3, hogy hogyan szorítkozhat majd a zsinat a római rítus liturgiájáról szóló többé-kevésbé konkrét rendelkezések kiadására anélkül, hogy pontos útmutatásokat adna a többi rítusra nézve. A témát különböző keleti püspökök is felvetették hozzászólásaikban. Egyesek közülük elismerték, hogy a bemutatott alapelvek az ő liturgiájuk számára is igen jelentősek4. Azt a választ kapták, hogy a latin rítusra fordított különös figyelmet a latin egyház számbeli túlsúlya és az a körülmény indokolja, hogy a keleti liturgiák reformjának figyelembe kell vennie a különvált keresztény közösségeket és a keleti liturgikus mozgalmakat is5. A liturgikus konstitúció 4. pontja kinyilvánítja „az összes törvényesen elismert rítus” egyenlőségét és a zsinat szándékát, „hogy ezek a szertartások a jövőben is megmaradjanak és mindenképpen ápolják is őket”, valamint azt az óhaját, „hogy ahol szükséges, megfontoltan, de egész terjedelmükben az egészséges hagyomány szellemében vizsgálják felül, s napjaink viszonyainak és igényeinek megfelelően új élettel töltsék meg őket” (SC 4). Tehát a szöveg kilátásba helyezi a többi rítusok liturgiájának reformját is, és megjelöli ennek a reformnak az általános kritériumait: a tradíciót és korunk szükségleteit. Szinte ugyanezek a liturgikus reform általános irányelvei is a konstitúció 23. pontja szerint, amely az egészséges hagyományról és a törvényes haladásról beszél (vö. SC 23) és hangsúlyozza, hogy az új formáknak valamiképpen szervesen kell fakadniuk a már meglévőkből (uo.). Ezeknek az elveknek az alapján világos, hogy a zsinat másik két okmányának részletesebben ki kellett térnie a keleti liturgiák kérdésére. Az Orientalium Ecclesiarum és az Unitatis Redintegratio részletesebb követelményeket fogalmaztak meg a keleti egyházak liturgiájával kapcsolatban. Az Orientalium Ecclesiarum 6. pontja mindenekelőtt megismétli az ősi alapelvet, amely mindig fontos volt, amikor a keleti keresztények egy csoportja elfogadta a teljes közösséget a Katolikus Egyházzal. Már az első keleti kánonjogi kodifikáció szükségesnek tartotta szinte ünnepélyesen kimondani azt az elvet, hogy a keleti rítusokat, melyek a hit isteni egységét erősítik, gondosan meg kell őrizni. A Cleri Sanctitati kezdetű motu proprio 1. kánonjának 1. §-a leszögezi: „Orientales ritus, quorum augusta antiquitas et praeclaro est ornamento ecclesiae omni et fidei catholicae divinam unitatem affirmat, religiose serventur"6. Ezeknek az alapvető tényeknek a fényében teljesen érthető, hogy sem a Szentszék, sem a zsinat nem akart túl konkrét irányelveket adni a keleti liturgiák reformja számára. A saját hagyományok 3 Az előkészületi munkálatokról lásd LAMERI, A., La “Pontificia Commissio de sacra liturgia praeparatoria Concilii Vaticani II”. Documenti, Testi, Verbali (Bibliotheca Ephemerides Liturgicae, Subsidia 168), Roma 2013. 4 JUNGMANN, J. a., Konstitution über die Heilige Liturgie, 16-17. 5 JUNGMANN, J. A., Konstitution über die Heilige Liturgie, 17. 6 PIUS XII, MP. Cleri Sanctitati (2 iun. 1957), Can. 1 § 1: AAS 49 (1957) 436.
