Kánonjog 16. (2014)
TANULMÁNYOK - Ujházi Lóránd: A személyben és a személy lényeges tulajdonságában való tévedés hatása a házasság érvényességére
86 Újházi Lóránd tó. Értjük alatta valakinek a fizikai és a pszichikai valóságát és azokat a lényegi jegyeket, amelyek másoktól megkülönböztetik.17 Helytelen ez esetben a személy fogalmat túlságosan elvontan magyarázni.18 Ez a problémás megközelítés még a II. Vatikáni Zsinat utáni rotai ítéletekben is néhány helyen előfordult. Ezekben az ítéletekben a személy alatt19 egy szociológiai, pszichológiai, jogi megközelítéssel megterhelt fogalmat értenek. Nyilvánvaló, hogy a jogszolgáltató szentszéki bíróság a személy fogalom világi tudományok területén megjelenő spekulatív felfogását is figyelembe veszi. Jelen esetben ez azonban a kánonjogi hagyomány és a jogalkotói szándék félreértéséhez vezetett. A személy fogalom túlságosan szofisztikáit megközelítése a II. Vatikáni Zsinat egyes dokumentumainak félreértéséből vagy téves magyarázatából is adódott. A zsinati dokumentumok sokszor használják a személy fogalmat. Egyes esetekben az ember szinonimájaként értelmezik. Más esetekben a személy valamelyik tulajdonságát vagy életét meghatározó tényezőit értik alatta: méltóság, szexualitás, kultúra, népcsoport, stb. Ebből azonban több szerző és a Rota Romana bírái arra a következtetésre jutottak, hogy a személy fogalom nemcsak a klasszikus értelemben vett fizikai és szellemi beazonosíthatóságot jelenti, hanem egy tágabb kategória a zsinati fogalomhasználat alapján.20 Ezért II. János Pál pápa 1992-ben a Rota Romana munkatársaihoz intézett éves üzenetében kifejezésre jutatta, hogy a személy-fogalmat és a személyben való tévedés kategóriáját a kánoni hagyomány fényében kell értelmezni. Nem szabad az új irányzatok személy felfogását és kitágító értelmezését a kánoni jogszolgáltatásba bevezetni.21 Ez a megközelítés ugyanis azt a veszélyt hordozza, hogy a kánon két paragrafusa elveszítené önállóságát, és magát a személyt egyes lényeges tulajdonságaival azonosítanánk.22 A személy fogalom túlságosan tág értelmezése jogbizonytalanságot is eredményezhet. Az ilyen értelmezés azt jelentené, hogy a másik fél fizikai valósága még mindig nem elég garancia, arra, hogy a házasságkötés a választott személlyel történik.23 A házasságkötést megelőző hosszan fennálló párkapcsolatok miatt - amelyek jellemzően a második világháború után jelentek meg és először a nyugati társadalmakban - a bírósági jogszolgáltatásban, a személyben való tévedés már nem volt meghatározó a semmisség megállapításáról szóló percímek között.24 A modem 17 CIC több helyen használja a személy kifejezést köznapi és nem kánonjogi értelemben, vö. NAVARRETE, U., Error in persona, 396. 18 Vö. SABBARESE, L., II matrimonio canonico nell’ordine della natura e della grazia, 256. 19 A személy fogalom történeti, filozófiai és teológia hátteréhez lásd NAVARRETE, U., Error in persona, 352-356. 20 Vö. NAVARRETE, U., Error in persona, 358-361. 21 Vö. IOANNES PAULUS II, Alloc. (23 ián. 1992): Communicationes 24 (1993) 8-11. 22 Vö. SABBARESE, L., II matrimonio canonico nell'ordine della natura e della grazia, 260. 23 Vö. MARZOA, Á. — MIRAS, J. — RODRÍGUEZ-OCANA, R., (ed.) Exegetical Commentary on the Code of Canon Law, in/2. 1281 (VlLADRICH, J. P.). 24 Cor. Ferraro (18 ml. 1972): SRR 64 (1972) 469. Cor. Pinto (12 nov. 1973): SRR 65 (1973) 734. Cor. STANKIEWICZ (15 feb. 1980): SRR 72 (1980) 93. Cor. POMPEDDA (23 iul. 1980): SRR 72 (1980) 523.
