Kánonjog 16. (2014)

TANULMÁNYOK - Artner Péter: A plébánosi hivatalból való elmozdítás

A PLÉBÁNOST HIVATALBÓL VALÓ ELMOZDÍTÁS

25

( 1 ) pszichés betegség, ami nem gyógyítható, és ami miatt a feladatát nem tudja ellátni;

(2) járatlanság vagy tudatlanság, ami miatt nem tudja a plébániát irányítani;

(3) siketség, vakság, vagy más szellemi vagy testi betegség, ami hosszú ideig képtelenné teszi őt a szolgálatra, hacsak kisegítő lelkésszel a helyzet nem megoldható;

(4) a nép gyűlölete, még ha az igazságtalan vagy részleges is és rövid idő alatt nem szűnik meg;

(5) megbecsülés elvesztése meghatározó személyek előtt, ami akár az ő életviteléből, akár a rokonaiéból fakad, vagy valamilyen régi bűncselekményéből, vagy a plébánossal együtt élők miatt alakult ki, hacsak azok elköltözésével a dolog nem orvoslódik;

(6) titkos bűncselekmény, ami az ordinárius megítélése szerint nyilvánossá válhat és botrány okozására alkalmas;

(7) anyagi javak rossz kezelése, amiből az egyháznak kára származik, hacsak ez másként nem orvosolható;

(8) lényeges plébánosi kötelezettségek (szentségkiszolgáltatás, betegek látogatása, hitoktatás, igehirdetés, hitoktatás, helybenlakás) elhanyagolása, és az ebben való kitartás két figyelmeztetés után;

(9) két figyelmeztetés után az ordinárius azon parancsának való engedetlenség, amiben előírta számára, hogy kerülje a nem megfelelő személyek vagy családok társaságát, hogy gondoskodjon a plébániájáról és fizesse a plébániai adót.22

A CIC (1917) 2147. kánon 2. §-a a lényeget megőrizve lerövidítette a felsorolást, azonban ez a lista nem volt taxatív, amit kánonban szereplő praesertim szó egyértelműen kifejez:

(1) Járatlanság vagy olyan tartós szellemi vagy testi betegség, amely a plébánost feladatának elégséges ellátására alkalmatlanná tetszi, ha az ordinárius megítélése szerint kisegítő lelkésszel a lelkek javáról gondoskodni nem lehet, a 475. kánon szerint;

(2) A nép gyűlölete, akkor is, ha az igazságtalan és nem egyetemes, vagy ha olyan, hogy a plébánost szolgálata hasznos végzésében megakadályozza és rövid idő alatt nem szűnik meg;

(3) A jó hímév elvesztése becsületes és komoly plébániai személyek előtt, ami akár a plébános könnyelmű életstílusából vagy valami régi büntetendő cselekményéből is származhat, ami nyilvánossá vált, még akkor is, ha az már elévült, vagy a plébánossal együtt élő családtagjainak vagy vérrokonainak viselkedése, hacsak az ő elköltözésük következtében a plébános jó híre vissza nem állítható;

22 Decr. Maxima Cura, Can. 1.