Kánonjog 16. (2014)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: A plébánosi hivatalból való elmozdítás
Kánonjog 16 (2014) 19-35. ARTNER Péter A PLÉBÁNOSI HIVATALBÓL VALÓ ELMOZDÍTÁS Bevezetés; I. A plébánosok elmozdíthatóságának történelmi háttere; n. A plébánoSI HIVATALLAL JÁRÓ FELADATOK; ül. A PLÉBÁNOSI HIVATALBÓL VALÓ ELMOZDÍTÁS OKAI: 1. Ártalmas vagy eredménytelen munkavégzés, 2. Az elmozdítás egyéb okai', IV. AZ ELMOZDÍTÁS ELJÁRÁSA: 1. Előzetes kivizsgálás, 2. Az elmozdító határozat kiadása', KONKLÚZIÓ Bevezetés A plébános a CIC (1983) 519. kánonjának megfogalmazása szerint a rábízott plébánia saját lelkipásztora, aki a rábízott közösség lelkipásztori gondozását látja el a megyéspüspök felügyelete alatt. Kötelessége, hogy teljesítse a tanítói, meg- szentelői és kormányzói feladatot a jognak megfelelően. Amennyiben ezt nem megfelelően végzi, a megyéspüspöknek, aki megbízta őt a feladattal, jogában áll őt a plébánosi hivatalból elmozdítani. Egyértelmű, hogy a plébánosi feladatkör kánonjogi szempontból egyházi hivatalnak (145. kán.) minősül, ennek megfelelően a betöltésre és a hivatal elvesztésére érvényben vannak az ezekre az esetekre vonatkozó kánonok. Mostani cikkünkben megvizsgáljuk azokat az eseteket és okokat, amik miatt egy plébánost el lehet mozdítani a hivatalából. I. A PLÉBÁNOSOK ELMOZDÍTHATÓSÁGÁNAK TÖRTÉNELMI HÁTTERE Az 1983-as Egyházi Törvénykönyv hatálybalépéséig különbség volt az elmozdít- hatatlan és az elmozdítható (visszahívható) plébánosok között. Míg a régi törvényhozásban örökösnek (uniquique suum perpetuum peculiaremque parochum assignent)1 tekintették a plébánosi kinevezést, a mai jog már csak az állandóságot követeli meg. Az állandóság ebben az esetben nem pusztán azt az állandóságot jelenti, amit a 145. kánon hoz az egyházi hivatalokkal kapcsolatban, hanem magára a hivatalt betöltő személyre vonatkozik, vagyis neki kell állandósággal rendelkeznie a pozíciójában.2 A régi jogban az örökösség gyakorlatilag az elmozdíthatatlanságot jelentette. A plébánosi hivatal kezdetben nem állandó volt, a püspök elmozdíthatta, áthelyezhette őket. Rómában és Alexandriában a 4. századtól vált szokássá, hogy a templom és a hívek szolgálatára rendelt papok állandóságot kaptak; onnan csak büntetésből lehetett őket elmozdítani.3 A Decretum Gratiani a javíthatatlan, súlyos dolgokban vétkes plébánosok esetében büntetésként azoknak a letételéről 1 Conc. Tridentinum, Sess. XXIV (11 nov. 1563), Decretum de reformatione, c. 13. 2 Marzoa, Á. - MIRAS, J. - RODRÍGUEZ-OCANA, R. (ed.), Exegetical Commentary on the Code of Canon Law, Montreal - Chicago II. 2004. II/2. 1296 (SÁNCHES-GlL, A. S.). 3 Kazaly I., A katholikus egyházjogtan könyve, Vác 1888. 227.
