Kánonjog 16. (2014)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A keleti liturgiák reformja a Sacrosanctum Concilium után - Teológiai és jogi szempontok

A KELETI LITURGIÁK REFORMJA A SACROSANCTUM CONCILIUM UTÁN

17

azokban az esetekben, amelyekre a fent említett kánonok utalnak, van lehetőség arra, hogy a szentáldozást, a bünbánat szentségét és a betegek kenetét kiszolgáltassák olyan keleti egyházak híveinek, amelyek nincsenek teljes közösségben a Katolikus Egyházzal, feltéve hogy ezt önként kérik, és kellően fel vannak készülve (CCEO 671. k. 3.§). A katolikus hívek is szükség vagy valódi lelki hasznosság esetén, ha fizikailag vagy erkölcsileg lehetetlen számukra, hogy katolikus kiszolgáltatóhoz járuljanak, mindig elkerülve a tévedés és a közömbösség veszélyét, felvehetik a bűnbánat szentségét, az eucharisztiát és a betegek kenetét olyan nem katolikus kiszolgáltatoktól, akiknek egyházában ezek a szentségek érvényesek (CCEO 671. k. 2.§). Ebben az összefüggésben azonban a katolikusoknak lehetőség szerint tiszteletben kell tartaniuk a keleti egyházfegyelmet, és ha az illető nem katolikus egyház „a szentáldozást a saját híveinek tartja fenn, (...) a katolikusoknak tartózkodniuk kell attól, hogy részesüljenek benne” - ahogyan azt az Ökumenikus Direktórium hangsúlyozza43. A nem katolikus keleti egyházak fegyelme iránti köteles tisztelet a botrányok elkerülésének szempontján kívül abból is fakad, hogy ezek a keleti egyházak a II. Vatikáni Zsinat és az Apostoli Szentszék hivatalos dokumentumai egységes szóhasználata szerint, melyet különösen is megvilágít a Dominus Iesus kezdetű nyilatkozat, valódi egyházak, tehát olyanok, amelyeket érvényesen szentelt főpásztorokra bíztak, és amelyeknek teljes szentségi struktúrája van44. így belső fegyelmük is hordozza a valódi egyházfegyelem tulajdonságait45.

ÖSSZEGZÉS

Ezeken a röviden említett témákon kívül kitérhetnénk olyan kérdésekre is, mint a nem katolikus keresztények részesedése a többi szentségekben, a hívek cselekvő részvételének jelentése a liturgiában, a saját rítus és a biritualizmus, a szentségek kiszolgáltatásakor jelentkező rítusközi (különböző sajátjogú egyházak közötti) helyzetek, valamint a keleti katolikus pátriárkák liturgikus kérdésekben való egyetemes illetékessége és egyházkormányzati hatalmuk speciális határai saját területükön kívül46. Figyelmet érdemelnek azok az egyéb témák is, amelyekkel a Keleti Kongregáció foglalkozott, például a liturgia Isten egész népét alakító ereje vagy a Húsvét ünneplésének időpontja. A fenti rövid utalásokból is kitűnik, hogy a litur43 Uo. n. 124: AAS 85 (1993) 1087.

44 Vö. CONGREGATIO PRO DOCTRINA FIDEI, Declaratio Dominus Iesus (6 aug. 2000), n. 17: AAS 92 (2000) 758.

45 Vö. pl. ERDŐ P., Rigidità ad elasticitá déllé strutture normative nel dialogo ecumenico. Elementi istituzionali nel CIC aperti per un dialogo ecumenico, in La legge canonica nella vita della Chiesa. Indagine e prospettive nel segno del recente magistero pontificio (Atti del Convegno di Studio tenutosi nel XXV anniversario della promulgazione dei Codiece di diritto canonico, Aula del Sinodo in Vaticano, 24-25 gennaio 2008), Città del Vaticano 2008. 147-178. RUYSSEN, G., Les positions des Églises/Comunautés ecclésiales en matier de Communicatio in sacris dans l'Eucaristie in Folia Canonica 9 (2006) 12-65.

46 Vö. pl. BrOGI, M. D., Obblighi dei vescovi latini verso i fedeli di una chiesa orientale cattolica inseriti nella loro diocesi, in GEFAELL, P. (a cura di), Cristiani orientali e pastori latini, 17-29.