Kánonjog 15. (2013)
KÖZLEMÉNYEK - Keppinger Boglárka: Adalékok a "facultas" kifejezés jelentéséhez és használatához a II. Vatikáni Zsinat dokumentumaiban
98 Közlemények hiszen sajátos egyházfegyelmük már az első időktől kialakult, és ezt a zsinatok kellőképpen szentesítették. Ennek tükrében a II. Vatikáni Zsinat deklarálja e jogot, és nem pedig újonnan adja. Az utolsó dokumentum, melyben ötször szerepel a facultas szó, a Christus Dominus (CD) dekrétum. Az CD 8. bekezdés b)-ben a facultas dispensandi kifejezéssel találkozunk40, mely egyébként a CIC (1917) szóhasználatát tükrözi, a hatályos Egyházi Törvénykönyvben mindenhol potestas dispensandi-ra cserélték.41 A további négy alkalom, amikor a facultas terminus a Christus Dominus-ban megjelenik, azonos cselekmény leírására kerül alkalmazásra.42 Az előfordulás helyének szövegrészletei a püspöki helynököknek, valamint a koadjutor és segédpüspököknek adott felhatalmazásokról rendelkeznek. E helyek szóhasználata és normái összhangban vannak az új Kódexszel, amely ezekben a kérdésekben - bizonyos változtatásokkal - a CIC (1917) normáit vette át.43 ÖSSZEGZÉS A fenti áttekintés jól példázza a II. Vatikáni Zsinat szóhasználatában a szakkifejezések jogi és a teológiai jelentésének együttes használatát. Ez ugyan egyfelől megnehezíti a konkrét szövegrészlet elemzését, valamint a zsinati rendelkezés pontos értelmének visszaadását, a latin eredetiből történő átültetés során. Másfelől, lehetőséget biztosít arra, hogy figyelmes elemzéssel - megismerve a konkrét rendelkezés előtörténetét, forrásait, a végleges szöveg megfogalmazása körüli viták tartalmát - egyértelművé tegyük: vajon dogmatikai, pasztorális, vagy kánonjogi szakkifejezéssel állunk-e szemben. A facultas szó ebből a szempontból különösen is jelentős, hiszen alkalmazása lényegileg meghatározta a CIC (1917) szövegét, a II. Vatikáni Zsinat után pedig a kódexrevízióban a zsinati jogalkotás és szóhasználatjelentős befolyást gyakorolt az új Egyházi Törvénykönyv szóhasználatára. Ennek fényében tudjuk értékelni a facultas kifejezés fölhatalmazás, lehető-' ség, illetékesség, meghatalmazásjoghatóság, képesség, továbbá a „joga van ’’jelentéstartalommal történő használatát a II. Vatikáni Zsinat azon dokumentumaiban, ahol minden kétséget kizáróan, kánonjogi értelemben került alkalmazásra ez a terminus. 40 Cone. Vaticanum II, Sessio VII (28 oct. 1965), De pastorali episcoporum munere in ecclesia, 8 a) Singulis episcopis dioecesanis facultas fit a lege generali ecclesiae in casu particulari dispensandi fideles in quos ad normam iusis exercent auctoritatem, quoties id ad eorum bonum sprituale conferre iudicent, nisi a suprema ecclesiae Auctoritate specialis reservatio facta fuerit. COD 923, vő. A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, 284. 41 Vö. Keppinger B., Adalékok a „facultas ” kifejezés jelentéséhez és használatához, 98-99. 42 CD 23: COD 929, vö. A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, 294; CD 25: COD 930, vö. A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, 295; CD 26 (két alkalommal): COD 931, vö. A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, 296. 43 KEPPINGER B., Adalékok a „facultas" kifejezés jelentéséhez és használatához, 94, 96.
