Kánonjog 15. (2013)

TANULMÁNYOK - Mitták Tünde: A világi rendek alapításának jogi kérdései a latin egyházban, különös tekintettel a Ferences Világi Rendre

64

MlTTÁK TÜNDE

AIV. Lateráni Zsinatig gyakorlatilag szabályozatlan volt a szerzetek alapítása és a szentszéki jóváhagyás is sokáig csak névleges volt, amely a középkori szerzetesrendek túlburjánzásához és az anarchiától való félelemhez vezetett. III. Ince pápa (1198-1216) 1215-ben elérkezettnek tartotta az időt arra, hogy számos egyházfegyelmi intézkedés mellett a szerzetek alapításának egységes szabályait is egyetemes zsinat keretében meghatározzák. A zsinat Szent Márton napján, 1215. november 11-én ült össze és három ülés (sessio) keretében tárgyalta meg a felmerült kérdéseket: november 11-én, 20-án és 30-án.2 3 Eredményeként 70 kánont fogadtak el, amelyek közül a 13. kánon megtiltotta az új szerzetesrendek alapítását, és megfogalmazást nyert az Apostoli Szentszék jóváhagyása, mint az intézmény- alapítás kötelező formális feltétele. Míg tehát a XIII. századig a valódi szerzetes- rend alapításához az Apostoli Szentszék hallgatólagos beleegyezése, sőt a püspök engedélyezése is elég volt, addig a IV. Lateráni Zsinat óta kifejezett jóváhagyás szükséges. A zsinat a szerzetesek külső tevékenységének szabályozását illetően kimondta az exemptiotól független püspöki felügyeletet. ’ Figyelembe véve a zsinati dokumentumok reformintézkedését és megannyi előremutató egyházfegyelmi szabály megfogalmazását, amely az egyházi élet szinte teljes felülvizsgálatát jelentette, a IV. Lateráni Zsinatot - a Trienti Zsinat mellett - az egyik legperspektívikusabb zsinatként tartja számon az egyháztörténelem.4 A szerzetes- rendek alapításának tiltása egyébként már korábban is megjelent, a XI. Egyetemes, III. Lateráni Zsinaton (1179).5

A zsinati tilalom ugyan a már meglévő rendeket nem érintette, de kevésbé volt hatékony az új rendek keletkezésének megakadályozásában is. Eklatáns példája ennek, hogy a pápa Assisi Szent Ferenc (1181-1226) és társai tekintetében már ez időben kivételt tett, miként közösségüket és az 1208-ban megfogalmazott Formula vitae-1 1209-ben szóban, ünnepélyesen megerősítette. A IV. Lateráni Zsinat évében Szent Domonkos (1170-1221) is a pápa jóváhagyásáért folyamodott, de III. Ince - hivatkozva a zsinati dokumentumra - az egyik, már létező Regula követését ajánlotta. A dominikánusok így Szent Ágoston Reguláját követték, s az új közösséget III. Honorius pápa (1216-1227) vette védelmébe, melyet 1217-ben írásban is megerősített.6

2 TÖRÖK L Egyetemes egyháztörténelem, Budapest 1999. II. 66.

3 Az exemptio fogalma az évek során jelentősen átértékelődött. Míg kezdetekben kiváltságként értékelték, addig mára - különösen a II. Vatikáni Zsinat nyomán - az egész egyház javát szolgáló olyan intézkedés, amely az intézmények belső rendjét veszi ki a területileg illetékes hatóság alól, azonban apostoli tevékenységük tekintetében továbbra is a helyi ordinarius alá rendeltek. Ennek teológiai alapja a Lumen Gentium, Egyházról szóló dogmatikus constitüció 45. pontjában nyert megfogalmazást; vö. SZUROMI Sz.A., A IV. Lateráni Zsinat (1215) határozatainak jelentősége teológiai, jogi és történeti szempontból, in Teológia 40 (2006) 85-95.

4 „(...) the Great Lateran Council (...)”: DUGGAN, C., Lateran Councils, in New Catholic Encyclopedia, VIII. New York 1967. 407; vö. ULLMANN, W., A Short History of the papacy in the Middle Ages, London 1972. 221.

5 DUGGAN, C., Lateran Councils, 407—408; vö. Magyar Katolikus Lexikon, VII. Budapest 2002. 681-682. SZUROMI Sz.A., A IV. Lateráni Zsinat (1215) határozatainak jelentősége, 85-95.

6 A „prédikáló barátokhoz” és Szent Domonkosról bővebben: KOWALSKI, J.W., Szerzetesek, egyházak, társadalom, Budapest 1975. 224-230. DIÓS I., Szentek élete, II. Budapest 2009. 81-87. TARCZAI Gy., A nagy rendalapítók, Budapest 1918. 158.