Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A katolikus lelkipásztor ökumenikus érzékenysége és kánonjogi garanciái
A KATOLIKUS LELKIPÁSZTOR ÖKUMENIKUS ÉRZÉKENYSÉGE ÉS KÁNONJOGI GARANCIÁI 61 együttműködés lehetőségeit említi. Természetesen, minden ilyen konkrét együttműködést előzetes párbeszéd, illetve egyezmény megkötése előz meg. így kerülhetők el az esetleges félreértések, s orvosolhatók idejében a netán ébredő konfliktusok. Konklúzió Az ökumenikus tevékenység lényegi lelkipásztori feladat, mely része a krisztusi küldetésnek; része a minden jóakaratú emberrel való párbeszédbe bocsátkozás- nak. A katolikus lelkipásztornak tudnia kell, hogy a vallások között és még a keresztény felekezetek között fellelhető minden igazság és eszme sem mindig egyeztethető össze a katolikus tanítással, melyben értelem és hit szerves egységet alkot (az ilyen szerves egység hiánya a racionalizmus és a fideizmus). A katolikus lelkipásztornak feladata továbbá, hogy miután megismerte más felekezet tanítását, kimutassa, hogy a) mit tudunk abból tanulni, b) miben gazdagabb a vonatkozó katolikus tanítás és c) hol húzódik meg a katolikus tan határa. Ez egyébként logikusan következik a katolikus egyház önfelfogásából, mivel benne fogyatkozásmentesen megmaradt Krisztus teljes öröksége. A fentiek alapján azt kell mondanunk, hogy a katolikus egyház nagy vonalakban a maga egészében megtervezte az egységre törekvés stratégiáját és megszervezte annak végrehajtását is, hiszen egész testében él az ökumenikus munka: helyi, nemzeti és nemzetek feletti szinten egyaránt. Minden nem katolikus krisztushívőre testvérként tekint, minden nem katolikus egyházzal vagy egyházi közösséggel kész a partneri dialógusra. Azért is képes erre a párbeszédre, mert a kereszténység a Logosz, vagyis az értelmesség vallása, mert Krisztussal, Krisztus által és Krisztusban mintegy kölcsönkapja Istennek világot és embert egyaránt szeretettel teljesen néző szemét. Ez adja a lehető legnagyobb tárgyilagosságot és a lehető legnagyobb átélést. Épp ezért a kereszténység, közelebbről a katolikum tudja a legegzaktabban megfogalmazni nemcsak a nem keresztény vallások tanait, de még a berkein belüli különböző teológiai pozíciókat is.31 Amint mindegyik nem katolikus közösség a saját hitének horizontján értelmezi a keresztények egységének problémáját, ahhoz hasonlóan a katolikus egyház is annak a tudatában végzi e belső misszióját, hogy azért kapta Krisztustól a hatalmat, hogy megőrizze a hit teljes tartalmát és a kegyelem minden Krisztustól kapott eszközét. Amint Krisztus sem a zsidókkal szemben és ellenében határozta meg magát, úgy a katolikus egyház sem más vallással vagy valamely nem katolikus keresztény közösséggel szemben és ellenében határozza meg önmagát, hanem tanulékony lélekkel szemléli a hit igazságait berkein belül és túl, s mindazt magáénak tudja, amiben felismeri Mestere szavát, tettét, életérzését, lelkületét. Mesterét követi, mikor össze akarja gyűjteni, mint kotlós a csibéit, minden népből és nemzetből azokat, akik már a hit és a keresztség révén Krisztushoz csatlakoztak, de még nem ismerik Krisztus örökségének teljességét. Adott számára a nagy cél, a lelkek 31 Vö. NOSZLOPI, L., A világnézetek lélektana, Budapest 1937. 240.
