Kánonjog 15. (2013)

TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A katolikus lelkipásztor ökumenikus érzékenysége és kánonjogi garanciái

A KATOLIKUS LELKIPÁSZTOR ÖKUMENIKUS ÉRZÉKENYSÉGE ÉS KÁNONJOGI GARANCIÁI 57

F) A jövőben újra rátalálni az egész Krisztusra és teljes örökségére elve: Ez lenne az egység igazi záloga: ha valóban ugyanazt a Krisztust szemléljük és tanulunk Tőle, úgy létrejön a teljes egység, aminek jele és megvalósítója a közös áldozatbemutatás és részesedés a szent Eucharisztiában. Ez az egység nem visszatérés, hanem megtérés az egyház egyetlen urához, Jézus Krisztushoz, ami akkor következik be, ha egyek leszünk a hitben (communio fidei), egyek leszünk a szentségi és kultikus életben (communio sacramentorum) és végül egyek leszünk a hierarchikus közösség kötelékeiben is (communio disciplinae). Ez az egység tehát a vitatott hitigazságokban való egyetértést, s azoknak esetleg új megfogalmazását hozza magával; a kultikus élet még nagyobb tarkaságát (netán új rítusok elismerését), illetve az egyházkormányzati szerveknek a szent rendre alapuló, de új felállását és illetékességi körének újszerű kijelölését hozhatja magával. Ez, ha nem is jelent formális visszatérést a katolikus egyházba, de a katolikus egyház és az adott felekezet által a teljes egység deklarálását és az Eucharisztia közös ünneplését fogja magával hozni.23

2. Az ökumenizmus elveinek érvényesítése a kánonjogban24

A katolikus egyház ökumenikus tevékenységét normatív értékű zsinati okmányok, jogi törvények és különböző értékű jogszabályok irányítják. A legfontosabbak az alábbiak: az Unitatis Redintegratio és Orientalium Ecclesiarum kezdetű zsinati határozatokat, a Lumen Gentium dogmatikus rendelkezés az egyházról (1-4, 8, és 14-15. pontok), a Dignitatis humanae nyilatkozatot, a CIC (1983) és a CCEO (1990), az Ökumenikus Direktórium, (1993), az Ut unum sint kezdetű en- ciklika II. János-Pál pápa részéről, a Hittani Kongregáció Dominus Jesus kezdetű nyilatkozata (2000) és a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa Pasztorális munkára való felkészítés ökumenikus szempontja kezdetű instrukciója (1997). Végül ide számíthatjuk az európai püspöki konferenciák által is aláírt Charta Oecumenica-t, mely az európai egyházak együttműködéséhez ad irányelveket.

A normatív értékű okmányok alapján joggal következtethetünk arra, hogy a katolikus egyház visszafordíthatatlanul elkötelezte magát az ökumenikus mozgalom mellett, mivel abban Krisztus parancsát látja. Ezért formálisan is minden katolikus hívő kötelességévé tette egy ilyen munka végzését, természetesen minden hivő a maga életállapotában és képességeinek arányában köteles ilyen tevékenységet végezni. Minden szinten felelősöket is kijelölt erre a nagy türelmet és józanságot kívánó feladatra. Külön általános végrehatási határozatot alkotott, vagyis direktóriumot, mely részletesen és a maga egészében szabályozza a konkrét teendőket.

23 Vö. LORUSSO, L., L’ospitalità eucaristica negli accordi ecumenici, in Nicolaus 38 (2011) 86.

24 Vö. PREE, H., Par cum pari. Rechtliche Implikationen des ökumenischen Dialogs, in Archiv für katholisches Kirchenrecht 174 (2005) 353-379.