Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Artner Péter: Büntetendő cselekmények az egyházi hatóságok és az egyház szabadsága ellen
34 Artner Péter A fizikai erőszak eredménye, amiről a kánon beszél, lehet: halál, sebesülés, sérülés (vő. 1397. kán.), továbbá a személyi szabadság korlátozása vagy az emberi méltóság megsértése5, azaz minden olyan fizikai cselekedet, ami az illető akarata ellenére történik.6 Ezeknek mindnek kívülről előidézettnek, azaz tényleges fizikai erőszaknak kell lennie,7 és az illető személye ellen kell, hogy irányuljon, nem pl. a vagyonára. Adott esetben lehet akár egy országból vagy területről történő kiutasítás is, ha az erőszakkal történik.8 Ilyen „védett személynek” számít a római pápa, az ellene elkövetett erőszak büntetése az Apostoli Szentszéknek fenntartott, önmagától beálló kiközösítés. Ennek elengedésére akár szentségi, akár nem szentségi belső fórumon az Apostoli Penintenciária, külső fórumon a Hittani Kongregáció az illetékes9. Ha az elkövető klerikus, egyéb büntetések is hozzáadhatok, akár a klerikusi állapotból való elbocsátás is. A felszentelt püspökök ellen elkövetett erőszak önmagától beálló egyházi tilalommal, és ha az elkövető klerikus, önmagától beálló felfüggesztéssel büntetendő. E kánon védelme alá tartozik minden püspök, akár címzetes, akár emeritus stb. Kérdés, hogy vajon a püspökké nem szentelt bíboros e paragrafus alá tartozik-e? A büntető kánonok szoros értelmezéséből (18. kán.) úgy tűnik, hogy nem, hiszen nem püspök, viszont mint klerikus, ő is védett. Kérdés az is, hogy vajon a pápai engedély nélkül felszentelt püspökökre vonatkozik-e ez a védelem? Calabrese szerint nem, mivel ő nem jeleníti meg azt az egységet az egyházzal és a római pápával, ami ennek a kánonnak az alapja; úgy vehetjük, hogy az ilyen püspökök nem tartoznak ide.10 A püspök elleni támadás büntetése nem fenntartott büntetés, azaz azt a megfelelő szabályok elengedésével az ordinárius ill. gyóntató elengedheti. A klerikusok és szerzetesek ellen elkövetett fizikai erőszak vonatkozásában a Codex egy kitételt tartalmaz: a tett csak akkor büntetendő, „ha azt a hit, az egyház, az egyházi hatalom vagy a szolgálat iránti megvetésből” (1370. kán. 3. §) követték el. Ez a korlátozás a CIC (1917)-ben még nem szerepelt (Can. 2343 § 4). Ez a kritérium implicite a másik két paragrafusban is benne van, mivel a pápa vagy püspök ellen elkövetett erőszak esetén a hit és egyház iránti megvetést a jog feltétele^ zi11, az ,yA minori ad maius” - a kisebből következetni a nagyobbra elv alapján. 5 DE Paolis, V., De Sanctionibus in Ecclesia, 114. 6 CALABRESE, A., Diritto Penale Canonico, Libreria Editrice Vaticana, 2006.3 264. 7 De PAOLIS, V., De Sanctionibus in Ecclesia, 114. 8 WOESTMAN, W., Ecclesiastical Sanctions and the Penal Process, 110. 9 IOANNES PAULUS II, Ap. Const. Pastor Bonus (28 iun. 1988): AAS 80 (1988) 841-930, art. 52. SECRETARIA Status, Regolamento Generale della Curia Romana, Città del Vaticano 1999. Art. 128. § 2. 10 CALABRESE, A., Diritto Penale Canonico, 265. 11 BORRAS, A., Les Sanctions Dans L'Église, Commentaire des Canons 1311-1399, Paris 1990. 173.
