Kánonjog 15. (2013)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Intézménytörténeti szempontok Budapest területének egyházmegyei hovatartozásáról
30 Erdő Péter Pál pápa 1993. május 31-én kelt „Hungarorum gens” kezdetű bullájával131 átrendezte a magyarországi egyházmegyék és egyháztartományok határait. A bullához írt bevezető apostoli levelében maga is utal arra, hogy a változás a II. Vatikáni Zsinat elveihez igazodik132. A bulla szerint a főváros egész területe az immár nem esztergomi, hanem esztergom-budapesti néven szereplő főegyházmegyéhez került Csepel kivételével, mely továbbra is a székesfehérvári egyházmegyéhez tartozik. Az apostoli levélben a pápa kijelenti: „Ebben az újrarendezésben kiemelt helyet kap mindaz, ami Budapest fővárost érinti, s a most elnyert egységes kormányzásban hőn óhajtom számára a széleskörű és összetett társadalmi valóságnak megfelelő lelkipásztori struktúrát”133. A pápai rendelkezés 1993. június 19-én lépett hatályba. Az esztergom-budapesti főegyházmegyére vonatkozó részét ezen a napon pápai megbízásból Angelo Acerbi apostoli nuncius hirdette ki ünnepélyesen az esztergomi bazilikában134. Ezt követően 1993. június 23-án Paskai László bíboros, prímás a pesti ferencesek épületében (Ferenciek tere 2) találkozott a főegyházmegyéhez került váci és székesfehérvári egyházmegyés papokkal135. A budapesti Szent István-bazilikát az apostoli levél a főegyházmegye társszékesegyházává tette. Ezt Angelo Acerbi nuncius ugyanebben a bazilikában ünnepélyesen ki is hirdette 1993. augusztus 20-án délután 5 órakor a szentmise és a körmenet előtt136 137. Budapesten a váci egyházmegyéből 37 plébánia és 347 800 hívő, a székesfehérváriból 11 plébánia és mintegy 54 500 hívő került át az esztergom-budapesti főegyházmegyéhezl j7. Az I. világháború után az esztergomi főegyházmegye területéből Budapesten kívül kevés maradt Magyarországon. Az 1993-as rendezés pedig a II. Vatikáni Zsinat „Christus Dominus” kezdetű határozatának (23,1) megfelelően, mely megkívánta, hogy az egyházmegyéknek összefüggő, ne pedig elszórt részekből álló területe legyen, a vidéki plébániák zömét (Szigetköz, Nógrád megye és a Duna bal partja a fővároson kívül, Budaörs, Telki, Budajenő) elcsatolta, így a főegyházmegye Budapesten kívüli része jelentős mértékben tovább csökkent. Ehhez járult az a körülmény, hogy a vidéki plébániák egy részéből könnyebb volt eljutni a fővárosba, mint Esztergomba. Mindezek miatt az egyházkormányzati feladatok nagy része „Budapestre tevődött át”138. pesti Főegyházmegye jubileumi névtára 1997. Schematismus iubilaris Archidioecesis Strigonien- sis-Budapestinensis anno Domini MCMXCVII, Budapest 1997. 538-543. 131 AAS 85 (1993) 871-876., magyarul: Az esztergomi érseki főhatóság körlevelei. 1993, h.n. 1993. 35-36: V. 1528. sz. 132 IOHANNES PAULUS II, Epist. Ap. Hungaricae nationis (31 mai. 1993): AAS 85 (1993) 869-871 (utalással a Christus Dominus 22. pontjára). 133 AAS 85 (1993) 870: (...) In nova hac dispositione clarissimus est locus qui Budapestino, nationis capiti, contigit, cui, regiminis unitate effecta, congruentes pastorales structuras exoptamus, quae ad amplam eius implicatamque socialem condicionem respondeant (...). 134 DÉKÁNY V., Az esztergomi érsekség új határai 1993, 542. 135 Az esztergomi érseki főhatóság körlevelei. 1993, h.n. 1993. 37: V. 1532. sz. 136 Az esztergomi érseki főhatóság körlevelei. 1993, h.n. 1993. 42: VI. 2413. sz. 137 Vö. pl. DÉKÁNY V., Az esztergomi érsekség új határai 1993, 542; vö. még A Székesfehérvári Egyházmegye névtára 1983-ban, alapításának 206. évében. Székesfehérvár 1983. 93-95, 102-103. 138 DÉKÁNY V., Az esztergomi érsekség új határai 1993, 543.
