Kánonjog 15. (2013)

KÖNYVSZEMLE

KÖNYVSZEMLE 125 hető vértanúakták elbeszéléseire épült. Az egyes egyházak összegyűjtötték azon mártírok listáját, akiknek haláláról a liturgiában megemlékeztek. A 4-5. századra a „szentség” fogalma már az Egyház tanítása melletti kitartást, az aszketikus életet és az istenközeli imádságot jelentette, melynek nyomán kezdték el magát a szerze­tesi életet a szentségre vezető útnak, a szerzeteseket pedig, mint Isten közelében élőket, szent életet élőkként értelmezni. Ennek a gazdag egyháztörténeti, lelkiségtörténeti, liturgiatörténeti és kánonjo­gi kérdéskörnek az Egyház hatályos egyházfegyelmében jelenlévő kereteit mutat­ja be a tőle megszokott műgonddal, a Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae sorozatban meg­jelent művében, Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Hittudományi Karának dékánja, aki egyúttal a PPKE Kánonjogi Posztgraduális Intézetének professzora. A boldoggá- és szentté avatási eljárás, annak lépései, sa­játosságai és jogi rendezettsége hosszú kánonjogtörténeti kikristályosodási folya­mat eredményei, melyben az Egyház különösen is tekintettel volt azoknak az élet­példáira, akikről meggyőzően ki tudja jelenteni, hogy az üdvözöltek között van­nak, így személyük kiemelkedően szolgálhatja a hívő közösséghez tartozók lelki üdvösségét. Éppen ezért, a jelen kötet jóval több mint egy kánonjogi terület összegzésére szolgáló kézikönyv. Megismerve a boldoggá- és szentté avatási eljá­rásban szem előtt tartott tényeket, jobban megértjük mit is jelentenek számunkra azok az üdvözöltek, akik közbenjárnak értünk, és akiknek emléknapjai és ünnepei átszövik a teljes liturgikus évet. Pontosan tudjuk, hogy már a 2. századtól kezdve több szerző is gyakran beszá­molt a szentek kultuszáról (vö. pl. Antiochiai Szt. Ignác, Szt. Cypriánusz, Taumaturgosz Szt. Gergely, Nazianzoszi Szt. Gergely, Szent Ambrus, stb.). Fon­tos fordulópont a szentté avatási eljárás letisztulásának és mai keretei megszületé­sének történetében az 1170-es dátum, amikor III. Sándor pápa (a. 1159-1181) úgy intézkedett, hogy senki sem jogosult szentté avatási eljárást az Apostoli Szentszék tekintélye nélkül lefolytatni. Ez a határozat bekerült a híres Liber Extra joggyűjte­ménybe (a. 1234), amely - mint az ún. Corpus iuris canonici második gyűjtemé­nye - közvetlen befolyással volt az 1917-ben XV. Benedek pápa által kihirdetett első Egyházi Törvénykönyvre. Miként is alakult ezt követően a vizsgálat? Melyek annak legjelentősebb állomásai? Milyen hatályos kánoni előírások rendezik mind­ezeket a területeket? Ezekre a hívők és nem hívők szélesebb körében is gyakran felmerülő kérdésekre ad pontos választ a Szerző, a legújabb nemzetközi szakiro­dalmat naprakész - teljességre törekvő módú - felhasználásával (vö. 385-406). Kuminetz Géza külön hangsúlyt helyez a hősies keresztény életeszmény bemu­tatására (vö. A hősiesség [heroicitás] mint a keresztény életeszmény sajátossága [23-27]); valamint a tökéletesség és életszentség ó- és újszövetségi, továbbá az egyháztörténelemben megjelenő - teológiailag kifinomult - fogalmának leírására (A tökéletesség fogalma [27-30]; A szentség fogalmának kialakulása a katolikus teológiában [31-35]). Természetesen - amint arra előbb utaltunk - az Egyház taní­tásának letisztázódásával párhuzamosan, az ahhoz kapcsolódó fegyelmi - vagyis kánonjogi - rendelkezések pontos kidolgozása is megtörtént, amely folyamat a kötetben is összegzésre kerül (vö. A kanonizációs eljárás rövid története [179-201]. A Szerző nemcsak arra ügyelt, hogy a boldoggá- és szenttéavatás me-

Next

/
Thumbnails
Contents