Kánonjog 14. (2012)

KÖZLEMÉNYEK - Szabó Péter: A keleti kánonjog oktatásának keretei és szerepe a Kánonjogi Posztgraduális Intézetben

Közlemények

89

nyúlhat tudniillik annak porciózgatására, hogy - kompromisszumként - mennyi „testidegen elem” (akatolikus tan) fogadható be anélkül, hogy az Egyház azt még kockázatok nélkül túlélhesse. Az egységet megjelenítő imént említett „közép” - mint az nyilvánvaló - nem egy skála mértani felezőpontja, hanem maga a hitleté- temény, amely adott korokban történő minél hűségesebb és teljesebb megjelenítése minden egyház küldetése.19

Ha egyrészt igaz az, hogy a Katolikus Egyház visszafordíthatatlanul elkötelezte magát az ökumenizmus útja mellett,20 másrészt igaz az, az ugyancsak II. János Páltól eredő megállapítás, hogy „a keleti kódexnek egyetlen kánonja sincs, amely ne szolgálná az egység ügyét”,21 akkor nem kell bizonygatni, hogy a keleti jog beható tanulmányozása22 az egység ügye iránt érzékeny latin kánonjogász számára sem lehet érdektelen, még kevésbé idegen!

19 Vö. még: „Az Egyház joga a hitre épül és a hit révén nyeri el erejét. A kánonjogi rendszer szent jellege az ortodox felfogásban nem olyan elem, mely különbséget jelentene a katolikus meggyőződéshez képest, hanem inkább a kapcsolatot és a közös örökséget mutatja. A Katolikus Egyház is szentnek tekinti a maga jogát, olyan normarendszernek, amely a hitre, az apostoli hagyományra és végső soron az isteni akaratra épül”, ERDŐ P., Az ökumenikus előrehaladás intézményes lehetőségei az Egyházi Törvénykönyvben különös tekintettel a katolikus-ortodox dialógusra, in Magyar Sión. Új Folyam III/XLV (2009) 197.

20 Vö. IOANNES PAULUS II, litt. enc. Ut unum sint [de œcumenico officio] (25 mai. 1995): AAS 87 (1995) 922-923, n. 3: Per Concilium Œcumenicum Vaticanum II Ecclesia catholica modo irreversibili se tradidit itineri inquisitionis œcumenicæ conficiendo, ita aures erigens ad Spiritum Domini, qui docet quemadmodum «signa temporum» attente legenda sint, [A katolikus Egyház a II. Vatikáni Zsinattal visszafordíthatatlanul elkötelezte magát arra, hogy az ökumenizmus útját járja, az Úr Lelkének szavára figyelve, aki megtanítja őt érteni az „idők jeleit”].

21 „Non vi è norma nel Codice che non favorisca il cammino dell’unità tra tutti i cristiani e vi sono chiare norme per le Chiese orientali cattoliche su come promuovere questa unità «precibus imprimis, vitæ exemplo, religiosa erga antiquas traditiones ecclesiarum orientalium fidelitate, mutua et meliore cognitione, collaboratione ac fraterna rerum animorumque aestimatione» (can. 903) [...]”, in Discorso dei Santo Padre (lásd: a 2. jegyzetnél), 22-23.

22 E feladat fokozódó hangsúlyozásához lásd például az alábbi szemelvényeket: [1] „Quoniam igitur hæc rei liturgicæ disciplinæque orientalis iure probata varietas, præter ceteras laudes, in tantum decus utilitatemquae Ecclesiae convertitur, eo non minus pertineant muneris Nostri partes oportet, recte ut sit consultum, ne quid incommodi imprudenter oprebat ab occidentalibus Evangelii administris, quos ad eas gentes Christi caritas urgeat”, LEO XIII, litt. ap. Orientalium dignitas [de disciplina orientalium conservanda et tuenda] (30 nov. 1894), in Enchiridion delle Encicliche, III. Bologna 1999.2 1656. [2] „(...) Verum, haud ita difficile sit in singulis theologicis Seminariis unum aliquem haberi doctorem, qui una cum disciplina vel historica vel liturgica vel iuris canonici, nonnulla de rebus orientalibus saltem elementa tradere valeat. Atque ita alumnorum mentibus animisque ad Orientalium doctrinas ritusque conversis, non tenue emolumentum capiatur necesse est; neque id solum in Orientalium commodum, at ipsorum alumnorum, quos par est et uberiorem exinde catholicæ theologiae latinæque disciplinae cognitionem haurire et vehementiorem erga veram Christi Sponsam amorem animis concipere, cuius miram pulchritudinem, et in ipsa rituum varietate unitatem, splendidiore quodam modo effulgentem conspexerint”; PIUS XI, litt, enc. Rerum orientalium [de studiis rerum orientalium provehendis] (8 sept. 1928), in Enchiridion delle Encicliche, V. Bologna 1998.2 364; továbbá: SACRA CONGREGATIO DE SEMINARIIS ET UNIVERSITATIBUS STUDIORUM, litt. Quod catholicis [de studiis orientalium rerum et de catechesi in seminarios impensius excolendis] (28 aug. 1929): AAS 22 (1930) 146-148; [3] „(...) une étude sincère et poussée de la Tradition de l’Église du Christ ne peut ignorer les traditions particulières des différentes Églies chrétiennes, y compris les Églises orientales. Faisant retour aux sources essentielles de la foi, le théologien d’un Église particuilère non seulement s’enrichit à travers l’expérience des «autres», mais, par cette méthode même, il remonte à ses propres racines”, CONGRÉGATION POUR L’ÉDUCATION CATHOLIQUE, lett. cire. Eu égard au développement [touchant les études sur les Églises orientales] (6 ian. 1987), in Enchiridion Vaticanum, X. 808.