Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Ujházi Lóránd: A valláskülönbség házassági akadályának létjogosultsága és aktualitása napjainkban
74 Újházi Lóránd kereszteletlenek voltak a tisztán kánoni előírások - így a valláskülönbség házassági akadálya - nem vonatkoztak rájuk. Mivel azonban a Katolikus Egyház felfogása szerint megtörtént a „természetjogilag” elégséges akaratnyilvánítás, létrejön az érvényes, de nem szentségi házasság, amely a felek megkeresztelkedése után „szentségi” házassággá is válik. Az Egyházi Törvénykönyv valláskülönbség házassági akadályát bemutató ká- nonja(1086. kán. 3. §) csak a keresztség érvényességének vagy meglétének házasság után fellépő kétségről és annak joghatásáról szól. A keresztség érvényességének vagy meglétének kétsége már a házasságkötés előtt is felmerülhet. A keresztség érvényességének kérdése felmerülhet egy vallási közösség, vagy az egyén oldaláról. A vallási közösség szempontjából ez azt jelenti, hogy az adott, magát kereszténynek mondó közösségben, a Katolikus Egyház általános teológiai elveinek tükrében, kérdéses, hogy egyáltalán létezik-e érvényes keresztség. Mivel ilyenkor a keresztség érvényességének megítélése egy egész közösséget érint, az érvényesség megítéléshez alaposabb teológia vizsgálat szükséges. A vizsgálatot a Szentszék - Hittani Kongregáció - szokta elvégezni, és a keresztég érvényességére vonatkozó választ, hivatalos formában szintén a kongregáció adja meg. Ilyen volt a mormonok keresztségével kapcsolatos szentszéki válasz is, mely a mormon közösség keresztségét érvénytelennek ítélte.26 Ez egyben azt is jelenti, hogy akik a „keresztségef ’ mormon közösségben vették fel, és katolikussal akarnak házasságot kötni, ezt érvényesen csak a valláskülönbség akadálya alóli felmentéssel tehetik meg. A világos szentszéki állásfoglalás következménye, hogy egyértelművé vált az is, hogy a már megkötött ilyen házasságokra a, jogi” előírások megtartásával alkalmazható a privilegium paulinum (1143. kán.) és a privilegium fidei. Hasonló szentszéki vizsgálatra és az azt követő válaszra több, magát kereszténynek mondó közösséggel kapcsolatosan is szükség lenne. Ez különösen is igaz Észak-Amerikára, ahol meglehetősen sok és jelentős lélekszámú „keresztény” közösség létezik. A szentszék hivatalos válasza jelentősen megkönnyítené ezeknek a magukat kereszténynek mondó közösségekkel kapcsolatos gyakorlatot.27 Ugyanakkor a Szentszéktől sem várható el, hogy minden közösség esetében lefolytassa a keresztség kiszolgáltatásának érvényességére irányuló hosszú eljárást. Nem is beszélve arról, hogy ezek a közösségek sok esetben rendkívül rövid életűek. Ilyen esetekben a leghelyesebba keresztség érvényességével kapcsolatos általános elvek - anyag, forma, teológiai tartalom, kiszolgáltató szándéka - figyelembevétele. Abban az esetben, ha a közösség szempontjából a keresztség érvényességének kétsége továbbra is fennáll - ahogy arról az elmúlt évszázadban a Szent Hivatal több esetben is nyilatkozott - van lehetőség a keresztség feltételes kiszolgáltatására. Ugyanakkor ezt a lehetőséget a Szentszék csak abban az esetben engedélyezte, 26 C. FlD.,Resp. (5 iun. 2001): AAS 93 (2001) 476. A szentszéki állásfoglalás előtti bizonytalansághoz és gyakorlati kérdésekhez lásd még Cox, C., The Baptism of the Church of Jesus Christ of the Latter-Day Saints, in The Jurist 49 (1989) 679-692. 27 Vö. CORIDEN, J. - Green, Th. - HEINTSCHEL, D., (ed), The Code of Canon Law, A Text and Commentary, New York-Mahwah 1985. 768 (DOYLE, TH). Itt egy rövidebb összeállítást találunk azokról a jelentősebb amerikai közösségekről, melyekről helyi szinten úgy nyilatkoztak, hogy nem rendelkeznek érvényes keresztséggel.
