Kánonjog 14. (2012)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Az Eucharisztiára vonatkozó kánoni normák teológiai alapjai
AZ EUCHARISZTIÁRA VONATKOZÓ KÁNONI NORMÁK TEOLÓGIAI ALAPJAI 41 nyibb tökéletességű áldozatot birtokoljuk”.25 Krisztus áldozati szándéka tehát a következőképp foglalható össze, s ez jelenik meg a miseáldozatban vérontás nélkül: „a keresztáldozatban tanúsított odaadó szeretet és engedelmesség tényét megújítani és önmagát az egyháznak, az ő titokzatos másának kezére adni, és általa úgy fölajánlani magát Istennek, hogy ezzel az önátadással az Egyház is eleget tegyen áldozati kötelességének és részesedjék az ő keresztáldozatának gyümölcseiben, a szentségileg elővételezett istenközösségben”.26 Krisztus Urunk valóban áldozatul és eledelül adta magát. A saját testét és vérét eledelül adó szavai, valamint az utolsó vacsorán elhangzott szavai egyértelműek, tehát nem értelmezhetők árvitt értelemben. Megfigyelve az Úr érvelésmódját, ha hallgatóságának ellenkezése félreértésből származott, elmagyarázta újra a mondottakat. Ha pedig azt konokság, dacos elfogadni nem akarás váltotta ki, akkor nyomatékosan meg szokta ismételni szavait, nem törődve az esetleges még nagyobb ellenállással (kemény beszéd ez).27 Krisztus tudta, hogy az embernek áldozatra van szüksége ahhoz, hogy az Istennel teljes értékű kapcsolatra lépjen, ezért rendelte el keresztáldozatának vérontás nélküli kultikus megjelenítését, melyben egyúttal eledelül is adja magát övéinek. Ebben nem kannibalizmus, hanem a szeretet szenvedélyes odaadása van (ars amandi), akár részéről, aki megosztani akarja magát, akár a hívő részéről, aki azt akarja, hogy ez a szeretet táplálja őt, s ennek révén belé áradjon abból a nagy szerétéiből is valami. Krisztus az utolsó vacsorán vérszövetséget kötött Isten és ember között, olyat, amely elszakíthatatlan, amiben mindkét részről ott az örökös hűség; ennek következtében „az ős-szerződésszegő és áruló bélyege végleg le lesz törölve az ember homlokáról, a bűn rabságát fölváltja az Isten fiainak szabadsága és méltósága, és ez a szabad ember a szabadnak egyenlő rangúságával szövetkezik Istennel”.28 Ezt az új életet azonban táplálni kell, szellemi, lelki táplálékkal egyaránt. A szentmisében Krisztus Urunk rendelése szerint megújul a kereszt áldozata, az Újszövetség egyetlen áldozata, a papság közvetítésével.29 Bár azonos az áldozat tárgya és fő bemutatója (Krisztus), a lényegi különbség csak a módot illetően áll fenn, vagyis vérontás (de nem vér!) nélkül történik. A keresztfán „az üdvözítő teljesen maga végezte önfeláldozását: ‘Egymagám tapostam a sajtót és a nemzetek közül senki sem volt velem (íz 63,3)’. Az eucharisztiai áldozatban ellenben a papság kezére bízza magát, hogy az ő képviseletükben az egész egyház Krisztus áldozati szándékával egyesíthesse a magáét”.30 És azért történik ez, hogy élvezzük Krisztus eredeti, azaz véres keresztáldozatának gyümölcseit, a megváltást, Krisz25 Vö. HORVÁTH S., Krisztus királysága, 84. 26 Vö. SCHÜTZ A., Az eucharisztia, Budapest 1943. 258. 27 Vö. SCHÜTZ a., Az eucharisztia, 31-54. 28 Vö. SCHÜTZ a., Az eucharisztia, 76. 29 Erről bővebben lásd: JÁKI Sz., Miért van szentmise?, Budapest 2003. 30 Vö. SCHÜTZ A., Az eucharisztia, 237-238.
