Kánonjog 14. (2012)
KÖZLEMÉNYEK - Schanda Balázs: Az egyházi jogi személyiség új törvényi szabályozása Magyarországon
110 KÖZLEMÉNYEK tek „bevételi” eljárására emlékeztet. Az eddigi hazai szabályozás, mely tisztán formális eljárásban, bírósági regisztrációhoz kötötte egyházi státuszt, nemzetközi összehasonlításban egyedülálló volt. Az új szabályozás, a törvényhozási elismerés szintén egyedülálló. Ahol - Közép-Európában - összehasonlítható egyházi státusz létezik, erről jellemzően a végrehajtó hatalom (kormány, illetve miniszter) dönt, általában a bírósági felülvizsgálat lehetősége mellett. Az egyházak a jövőben is azonos jogokat élveznek és azonos kötelezettségek terhelik őket — ez azonban csak a szűkített értelemben vett egyházakra lesz igaz: a vallási egyesületek alapvetően más kategóriába esnek. Az egyházak egyenjogúságát árnyalja az Alkotmánybíróság által kialakított formula beépítése: „Az egyházak egyenlőkként való kezelése szintén nem zárja ki az egyes egyházak tényleges társadalmi szerepének figyelembevételét.”10 * E fordulat állhat a törvény azon rendelkezése mögött, mely szerint „Az egyházak tényleges társadalmi szerepét, az általuk ellátott közcélú tevékenységet az állam az egyházak társadalmi szerepéhez kapcsolódó további jogszabályok megalkotásánál és a velük való kapcsolattartás során figyelembe veheti.” (9. § [2]). Lényeges, hogy csak az egyházak társadalmi szerepében rejlő különbséget veheti figyelembe az állam, illetve a jogalkotó, azaz például hitelvi különbségeket nem, míg például az oktatásügyben való szerepvállalásukat igen. Az egyházak önállóságának védelme már az Alaptörvény szintjén hangsúlyt kapott. Természetesen tartalmi szempontból nem beszélhetünk újdonságról, hiszen az egyházi önállóságot az Alkotmány az állam és az egyház elválasztott működésének rögzítésével eddig is védelemben részesítette.11 Ugyanakkor a törvény számos rendelkezése reflektál a joggyakorlatban felmerült kérdésekre, pontosabb szabályokkal véve körül az egyházi autonómiát. Különösen figyelemreméltó a belső egyházjogi és az állami jogszabályok elhatárolása, azaz az elválasztás konkretizálása a konkrét jogviszonyokban: „Az egyházi jogi személy belső egyházi szabályokon alapuló döntését állami szerv nem módosíthatja vagy bírálhatja felül, a jogszabályban nem szabályozott belső jogviszonyból eredő jogviták elbírálására az állami szervnek nincs hatásköre.” A rendelkezés nem csak a 32/2003. (VI. 4.) AB határozat által észlelt jogalkalmazói bizonytalanságot rendezi, de egyértelműen eldönti a belső egyházi rendelkezések állami bíróság előtti megtámadásával kapcsolatos felvetés12 sorsát is: erre a jövőben sincs lehetőség. Az egyházi autonómiát is érinti a normaszövegből érzékelhető törekvés a belső egyházi jogi személyekre vonatkozó szabályozás egyértelművé tételére. A belső egyházi jogi személyek az egyház döntése szerint szerepelnek állami nyilvántartásban - az itt nem szereplők jogi személyiségét az egyház illetékes szerve igazol10 4/1993. (II. 12.) AB. " Vö. 4/1993. (II. 12.) AB. 12 Az apellatio ab abusu bevezetését SzathmAry Béla szorgalmazta erőteljesen: Az appelatio ab abusu a magyar jogrendszerben, in Magyar Jog 57 (2010/7) 416-422. A vitához vö. SCHANDA B., Egyházi önállóság és vallásszabadság. Válasz Szathmáry Béla: Az apellatio ab abusu a magyar jogrendszerben c. cikkére, in Magyar Jog 58 (2011/3) 148-151.
