Kánonjog 13. (2011)
KÖZLEMÉNYEK - Szuromi Szabolcs Anzelm - Ferenczy Rita: Újabb megjegyzések az államilag elismert egyházi házasság kérdéséhez
94 Közlemények nek tükrében tehát az egyházi esküvő egy szertartáson belül kétféle jogi aktus lebonyolítását jelentené, különböző joghatásokkal. Ehhez azonban bonyolult jogi feladatokat kellene megoldani. Mindenekelőtt körültekintően meg kellene vizsgálni az egyes felekezetek házasságra vonatkozó saját belső nonnarendszerét, majd a minden egyes fél illetékes képviseletével folytatott kétoldalú egyeztetések alapján kerülhetne lefektetésre a vallási formában megkötött házasság elismerésének egységes koncepciója. Mindezek alapján szükséges annak a meghatározása, mely egyházak esküvői szertartása jöhet számításba ebben a kérdésben, mindvégig ügyelve a vallási megkülönböztetés alkotmányos tilalmára, de nem figyelmen kívül hagyva az egyes egyházak belső normarendszerének lényegi sajátosságait47, hiszen sokuknak nincs is sajátos házasságkötési rendelkezése. Hangsúlyosan fontos szem előtt tartani az utóbbi tíz év nemzetközi tendenciáit, az állami házasság lényegi tartalmi módosításai tekintetében, és azok alapvető eltérését a legtöbb egyház és vallási közösség kötelező saját belső normáitól és erkölcsi előírásaitól. A jelenleg módosítás alatt álló több jogszabály tartalmát is érintené az így előkészített változás, beleértve a lelkiismereti és vallásszabadsági törvényt, a Csjt-t, de az Apostoli Szentszékkel megkötött — és nemzetközi szerződés szintjén elhelyezkedő - részleges megállapodások48, ill. az egyes egyházakkal vagy vallási közösségekkel megkötött kétoldalú megállapodások szövegét is. Végül, de nem utolsósorban, fel kellene készíteni a lelkészeket és más közreműködőket az állami joghatás kiváltására alkalmas szertartás-kiegészítés végzésére, valamint a további adminisztratív teendőkre. Másfelől viszont ez az a pont ahol fel kell tennünk a kérdést, hogy ez az „egyszerűbbnek tűnő” új lehetőség, mennyiben is jelent egyszerűsödést a gyakorlatban. Az új megoldás kétségkívül megfelelne az egyes környező országokkal kötött konkordátumok következtében bevezetett rendszernek,49 de ne felejtsük el, hogy ezekben az országokban nincs több mint egy évszázadra visszamenő hagyománya a kétfajta házasságkötés elválasztásának. A szükséges állami adminisztráció jelzi, hogy nem csökkenne az állami szervek terhe az egységesített házasságnak köszönhetően. A kérdés egyházi oldalról is aggályos, hiszen még a történelmi egyházak intézményrendszere sem lenne képes az állami előírások pontos és maradéktalan megtartására, amely az egyik legelevenebb jogterületen jelentene zavarokat. Hasonló módon irreálisnak tűnik az egyházi személyek felkészítése az állam által megkívánt adminisztratív feladatok elvégzésére. Azt sem állíthatjuk, hogy pasztorális szempontból, vagy ha jobban tetszik morális szempontból, az újfajta házasságkötéstől lényegi változást lehetne remélni a házasságkötések magyarországi statisztikai képében. 47 Az Alkotmánybíróság 4/1993. (II. 12.) AB határozata. 48 Vö. ERDŐ, P., Accorda tra ta Santa Scdc e la Repubblica d’Ungheria, in Anuario de derecho eclesiástico deI estado 14 (1998) 721-728. ERDŐ, P., La place de /Eglise catholique dans la société hongroise et son rapport avec Vetat, in ERDŐ, P., Mission et culture, Budapest 2007. 93-113, különösen 106-109. SZUROMI SZ.A. - FerenCZY R., Az egvház és állam kapcsolatainak alakulása Közép- és Kelet-Európábán az elmúlt kéz évtized jogalkotásának tükrében, in Kánonjog 12 (2010) 105-112, különösen 108, 110. 49 Vö. pl. Az Apostoli Szentszék és Horvátország között kötött megállapodás (1996. X. 19) 13. cikkelye: AAS 89 (1997) 283-284.
