Kánonjog 13. (2011)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Az igazmondás két sajátos kifejeződése: a fogadalom és az eskü
46 KuMiNETZ Géza a felmentést, éspedig úgy, mint a tisztán egyházi törvény részleges esetre való felfüggesztését. A fogadalom és az eskü felmentése esetében azonban a helyzet az, hogy nem valamely tisztán egyházi törvényben, hanem az isteni törvényben van létük és kötelező erejük oka. Márpedig az egyháznak isteni jogú tárgykörben nincs felmentési hatalma ( potestas dispensandi), csak értelmezési hatalma (potestas interpretandi). Nem gondolhatunk arra sem, hogy az eskü magába foglalna egy implicit feltételt: kivéve ha az elöljáró a kötelezettséget magára vállalja (nisi superior obligationem sustulerit). Az előbbi véleményre vonatkozóan azt kell mondanunk, hogy a felmentés feltételezi, hogy létezik a kötelezettségi kötelék, s azt feloldja, mig az értelmezés, vagy deklarálás nem oldja fel a létező kötelezettséget, hanem inkább nyilvánvalóvá teszi azt, hogy ilyen kötelezettség nem létezik. Az implicit feltétellel kapcsolatban pedig azt kell megjegyeznünk, hogy ha ezt az értelmezést magunkévá tennénk, akkor az helyet adna egy a jog által nem megkívánt fikciónak, ami ahhoz a téves következtetéshez is vezethetne, hogy felmentés adható megfelelő ok nélkül is, vagy ahhoz, hogy a fogadalom vagy az eskü érvényteleníthető leime. A jogtudomány ezen véleményekkel szemben általában azt tartja, hogy, mind a fogadalom, mind az eskü esetében lehetőség van a felmentésre, ámbár ebből különböző dogmatikai következmények származnak. Ha a felmentés eltörli a fogadalmat vagy az esküt, ez a relaxatio az isteni jogra háramlik; ha ellenben csak a matériát távolítja el, akkor az elengedés cselekménye nem érinti az isteni jogú norma felmenthetetlenségét. Az előbbivel kapcsolatban ismert Sanchez tétele, mely szerint vannak olyan isteni jogú parancsok, melyek az üdvösségnek semmilyen kárát nem okozhatják (quae nulla salutis detrimenta afferre possunt), s amelyek számára emiatt semmiféle felmentés nem lehetséges. Más isteni parancsok ellenben, miként az eskü és a fogadalom, sohasem szokták akadályozni a nagyobb jót és a lelki üdvösségben kárt nem jelentenek (numquam maius bonum impedire solent et in spiritualis salutis detrimentum vergere), ezekre vonatkozóan létezik a felmentés lehetősége, ha azt valóban megkívánja a nagyobb jó. A második vélemény, melyet Suarez neve fémjelez, azt mondja, hogy azon isteni jogú parancsok alól, melyek kötelezettsége az emberi akarat előzetes beleegyezésétől függenek (a priori consensu voluntatis humanae), miként ilyen a fogadalom és az eskü, emberi hatóság felmentést adhat. Ez az ún. nem sajátos értelemben vett felmentés, minthogy inkább ténybeli, mint jogi felmentésről van szó ebben az esetben, mivel nem valamely törvény kötelező erejének az adott esetre történő felfüggesztéséről van szó, hanem az emberi beleegyezés által keletkezett kötelezettség elengedéséről. Ez utóbbi magyarázatot részesítette előnyben a kánonjog tudománya.43 A fogadalom és eskü alóli felmentés lehetősége az Egyháznak Krisztus által kapott sajátos hatalma által lehetséges (ide tartozik a nem megkötött házasság (matrimonium non ratum), vagy a megkötött és el nem hált házasság (matrimonium ratum el non consummatum) felbontása, a búcsúk engedélyezése), melyet az oldás és kötés hatalmának nevez a teológia és a kánonjog.44 43 PETTINATO, S., II giuramento promissorio net codice di diritto canonico, 200-202. 44 Vő. NAVaRRETE, U., Unità delta potestas sacra e rnolteplicità dei munera Christi et Ecclesiae, in MlRABELU, C. — FELICIANI, G. - FREE, H (Hrsg.), Winfried Schatz in memoriam. Schriften aus Kanonistik und Staatskirchenrecht (Adnotationes in lus Canonicum 8), I. Frankfurt am Main 1999. 602-603.
