Kánonjog 13. (2011)

TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Az igazmondás két sajátos kifejeződése: a fogadalom és az eskü

Az IGAZMONDÁS KÉT SAJÁTOS KIFEJEZŐDÉSE: A FOGADALOM ÉS AZ ESKÜ

35

A vallásosság erényéhez tartoznak 1) a fő és belső cselekmények: a) áhitat b) imádság, 2) külső és másodlagos tettek: a) imádat, mellyel az ember saját testét ajánlja fel az Isten tisztelete számára b) egyéb cselekmények, melyekkel Istennek ajánl a személy valamely külső dolgot, így neki ajándékoz valamely dolgot (áldozatot mutat be, adomány, zsenge, tized), valamit ígér Istennek: ez a fogadalom, vagy vállalja valami isteni dolog használatát: a) szentséget vesz fel, Isten nevét hívja segítségül, azért hogy megerősítse állítását (ez az eskü), hogy állhatatosan könyörögjön, hogy mások megtegyenek valamit, vagy imádkozni és dicsérni Istent.

1. A fogadalom tételre képes alanyok (1191. k. 2-3§§)

Az alapelv a következő: mindenki képes fogadalom tételére, aki értelmét kellően képes használni, s a jog ne tiltsa el a fogadalomtételtől (oka mivel képtelen egyéb címen, vagy büntetés és egyéb ok miatt fosztatik meg az illető e képessége gyakorlásától). Az értelem elégséges használata a kívánalom ahhoz, hogy a fogadalom megfontolt és szabad döntés eredménye legyen. Ki vannak zárva tehát biztosan a gyermekek és agyengeeiméjűek. A szó vallási értelmében minden vallását felnőtt módon gyakorló ember képes a fogadalomra; mindazonáltal a Kódex a katolikusok fogadalmát hivatott rendezni, tehát a vonatkozó szabályok a katolikusokra vonatkoznak, annak ellenére, hogy a fogadalom dolga természetjogi jellegű. A katolikus egyház legfeljebb szükség esetén megvizsgálhatja egy nem katolikus személy által tett fogadalom természetjogi alapon tekintett érvényességét. Gondoljunk olyan személyekre, akik nem lettek az egyház tagjai, de az egyház számára nagy segítséget nyújtanak.

A fogadalom érvényességéhez más feltételeknek is egyidejűleg teljesedniük kell, hasonlóan (servatis servandis) a jogcselekmények éivényességi feltételeihez (124-125. kk.): így ipso iure érvénytelen a fogadalom (az alany önmagában képes rá!) ellenállhatatlan kényszer, súlyos és igazságtalan félelem, vagy megtévesztés esetén. A félelem súlyossága mind abszolút, mind relatív értelemben véve; igazságtalan mind lényegét, mind módját tekintve. A megtévesztéssel kapcsolatosan megjegyezzük, hogy a korábbi Kódex nem vette ezt a körülményt ilyen alaposan figyelembe. De úgy tekintették a dolust, ami abban az esetben teszi érvénytelenné a fogadalmat, ha abban akadályozta a fogadalom tevőjét, hogy szabadon és megfontoltan cselekedjék. Az 1191. k. nem említi a tudatlanságot és a tévedést. Ez nem is szükséges, mivel a fogadalom jogcselekmény, ezért alkalmazandó ráa 126. k. előírása. Érvénytelen a fogadalom, ha lényegi, a tárgyát illető tudatlanság vagy tévedés áll fenn, egyéb esetben érvényes, mivel itt a törvényhozó nem tesz kifejezett kivételt.

2. Az eg)'es fogadalomtípusok (CIC 1192. k. és a CCEO 889. k. 4. §)

A tárgy és a fonna képezi a tradicionális felosztás alapját:

1) A forma tekintetében a fogadalom lehet: nyilvános vagy magánjellegű, vagy ünnepélyes, vagy egyszerű (ez utóbbi a módot veszi alapul). Akkor hivatalos egy fogadalom, ha az egyház nevében a törvényes elöljáró fogadja el. Minden egyéb