Kánonjog 12. (2010)
KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: A szolgálat gyakorlásától való időleges eltiltás lehetőségei
76 Közlemények bár az egyedi határozatok ellen van lehetőség a felfolyamodásra, ez ellen a döntés ellen nincs.44 45 Ezen vélemény alátámasztására az 1629. kánon 5. pontját szokták idézni, mely szerint nincs helye fellebbezésnek az olyan ügyben hozott határozat ellen, amit a lehető leggyorsabban kell eldönteni. Más vélemény szerint, mivel van olyan eset, hogy ilyen ügyben felfolyamodtak az Apostoli Szentszékhez,43 úgy látszik, hogy felfolyamodni lehet, de ennek az ügy előmenetele érdekében nincs felfüggesztő hatása, sem pedig az eljárást nem akadályozza meg.46 Ez utóbbi véleményt támasztja alá az is, hogy mivel az 1722. kánon intézkedése nem büntetés, ezért ez a rendelkezés nem is függesztődik fel azokban az esetekben, amikor felfolyamodást terjesztenek be ellene47, ellentétben a büntetések ellen benyújtott felfolyamodásokkal vagy fellebbezésekkel, amit az 1353. kánon leír.48 Ezért tehát mondhatjuk, hogy az ordináriusnak ezen intézkedése ellen, ami egy egyedi köz- igazgatási intézkedés, van ugyan a vádlottnak felfolyamodási lehetősége, de csak in devolutivo, azaz ez a felfolyamodás nem felfüggesztő hatályú.49 Az ilyen eltiltás nem felfüggesztés, hanem egy olyan időleges, meghatározott vagy meghatározatlan időtartamra szóló rendelkezés, aminek az időtartamát a körülmények alapján az ordinárius határozza meg, tehát az ilyen intézkedés hatálya alatt levő pap az eljárás ezen szakaszában még nincs felfüggesztve, mert a felfüggesztés, mint cenzúra csak az illető makacsságáig tartana. Az ilyen jellegű eltiltás abban is különbözik a felfüggesztéstől, hogy ezt, azaz a szolgálattól való eltiltást, ki lehet szabni laikusokra is, amennyiben a 145. kánon értelmében egyházi hivatalt birtokolnak,50 míg a felfüggesztés csak klerikusokra szabható ki. Ez a fegyelmi intézkedés csak egy időleges eszköz, nem pedig önmagában a büntetés, nem maga a cél.51 Ezért az ordináriusnak vissza kell vonnia az ilyen eltiltást, ha a veszély, amiért azt kiadták, tovább már nem áll fenn. Ebben az esetben az ordináriusnak határozattal52 kell visszavonnia a tiltást. Az eljárás befejezésével pedig az eltiltás ipso iure megszűnik. Mivel ez a döntés csak az eljárás végéig tart, így ki van zárva annak a lehetősége, hogy ilyen jellegű határozattal örökre szóló büntetéseket szabjanak ki.53 Érthető, hogy ez az intézkedés megszűnik az eljárás végén, hiszen ha az illető bűnös, úgyis valamilyen jellegű büntetést kap, ha pedig az eljárás során a bűnössége nem bizonyosodik be, okafogyottá válik az eltiltás. 44 BEAL, J. P.— CORIDEN, J. A.- GREEN, T. L (ed), New Commentary, 1813 (GREEN, T. J). 45 DE PaoliS, V. Le Sanzioni nella Chiesa, (cann 1311-1399), in II Diritto net Mistero della Chiesa, Roma 1992. III. 776. 46 ARRU, C., Natura e finelitá, 60. 47 DE PAOLIS, V., Penal Sanctions, Penal Remedies and Penances in Canon Law, in DUGAN, P. M. (ed), The Penal Process and the Protection of Rights in Canon Law, 175. 48 BEAL, J. P., Administrative Leave, 316. 49 DANEELS, F. The Administrative Imposition of Penalties and the Juridical Review of their Legitimacy, in DUGAN, P. M. (ed), The PenaI Process and the Protection of Rights in Canon Law, 255. TAMAYO, V., Canonico-Pastolral Implications, 136. 50 DE PAOLIS, V. — CITO, D., Le sanzioni nella Chiesa, 253. 51 TAMAYO, V., Canonico-Pastolral Implications, 130. 52 MARZOA, Á. - MIRAS, J. - RODRÍGUEZ-OCANA, R. (ed), Exegetical Commentary on the Code of Canon Law, Montreal - Chicago IL, 2004. IV/2. 2018 (COPPOLA R.). 53 BEAL, J. P,— CORIDEN, j. A — Green, T. j. (ed), New Commentary, 1812 (GREEN, T. J).
