Kánonjog 12. (2010)
KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: A szolgálat gyakorlásától való időleges eltiltás lehetőségei
74 Közlemények CIC 1722. kánonjában.34 Griffin szerint jogkétséggel állunk szemben, hogy vajon mikor alkalmazhatja az ordinárius az 1722. kánonban leírtakat. Hozzáteszi azt is, hogy ha valóban jogkétség áll fenn, akkor az ordinárius élhet az óvintézkedés intézményével „az eljárás bármely szakaszában”, mindaddig, amíg a hiteles törvénymagyarázó mást nem mond, vagy felsőbb bíróság egy ilyen intézkedést törvénytelennek nem minősít.'’5 Ilyen hivatalos döntés született a Szignatúrán, amikor egy alkalommal azért nyilvánított egy ilyen eljárást törvénytelennek, mert azt az ordinárius még a büntető peres eljárás kezdete előtt hozta meg.36 Ezek alapján mondhatjuk, hogy az ordinárius ezt az intézkedést csak akkor alkalmazhatja, ha az eljárás már ténylegesen megindult, vagyis a vádlott megidézése megtörtént.37 Egy másik kérdés, hogy vajon csak a büntető, vagy az adminisztratív eljárásban is lehet-e ezt az elővigyázatossági intézkedést alkalmazni. Több szerző véleménye az, hogy mivel ez a kánon a kétféle eljárást felvázoló kánon mögött közvetlenül kap helyet, ezért mindkét eljárásra alkalmazható. Továbbá, mivel a kánon szövege a vádlottat még csak „accusatus”-nak és nem „reus”-nak nevezi, ezzel is kifejezi, hogy nem csak bírói eljárásról van szó, hiszen a 1725. kánon és 1728. kánon 2. §-ában is az „accusatus” szó szerepel, és ezen két kánon előírásai is értelmezhetők adminisztratív eljárás keretei között is.38 Ezért ügy tűnik, hogy az 1722. kánon által megjelölt előzetes óvintézkedések alkalmazhatók a bírói és adminisztratív eljárásban egyaránt.39 Ezek az eltiltások tehát nem alkalmazhatók addig, amíg az eljárás meg nem indult40 (vagyis az előzetes vizsgálatot lezáró, és a tényleges büntető eljárást megindító ordináriusi határozat megszületéséig), és megszűnnek, ha véget ért az eljárás, illetve ha az okok megszűnnek. Továbbá alkalmazhatók mind büntető, mind pedig adminisztratív eljárások esetén, annál is inkább, mert előfordulhat, hogy a vádlott megidézése után, amikor már lehetőség van az eltiltás alkalmazására, még nem teljesen egyértelmű, hogy milyen eljárást alkalmaznak. Az eltiltó határozatot csak az ordinárius hozhatja meg, a bíró nem, hiszen ő nem számít ordináriusnak. Azonban az előzetes vizsgálatot az ordinárius a lehető legrövidebb formában is alkalmazhatja, ha az eltiltás sürgős életbe léptetésére van szükség, hisz az 1717. kánon értelmében ez igen rövid is lehet, sőt akár el is lehet ettől tekinteni. 34 BEAL, J. P., Administrative Leave, 312-313. 35 GRIFFIN, b., Canon 1722: Imposition of Leave, 107. 36 Daneels, F. Alcíme osservazioni, 206. Supremum Tribunal Signatura Apostolicae, Prot no. 25896/95 CA, (22 apr. 1997). 37 BEAL, j. P., To Be or Not to be, that is the question. The Rights of the Accused in the Canonical Penal Process, in CLSA Proceedings 53 (1991) 93. 38 BEAL, J. P., Administrative Leave, 310. 39 MCDONOUGH, E., Sanctions in the 19S3 Code: Purpose and procedures; progress and problems, ill CLSA Proceedings 52 (1990) 210. 40 LaGGES, P. R., The Penal Process: The preliminatory investigation in Light of the Essential Norms of the United States, in Studia Canonica 38 (2004) 408. URRU, A. G., Considerations on Imposing Penalties in Specific Cases, in DUGAN, P. M., (ed) The Penal Process and the Protection of Rights in Canon Law, Montréal 2005. 289. 1
