Kánonjog 12. (2010)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A Szent Ágoston REgulája mint a szabályozott kanonokok saját figyelmének hatályos jogforrása
64 SZUROMI SZABOLCS ANZELM meny saját joga szabályozza a 607. kán. 2. § szerint.22 23 Ezek az utaló szabályok jól jelzik a jogalkotónak azt a szándékát, hogy megőrizze a regulában és a konstitúci- óban felsorolt egyedi kötelességeket, az alapító szándékának és az intézmény hagyományainak megfelelően. Ha egy pillantást vetünk a szerzetesrendek kormányzására vonatkozó általános szabályokra, láthatjuk, hogy az elöljáró hivatala és feladatköre tekintetében is konkrét utalások történnek az adott rend saját egyetemes és részleges jogára (vö. 617-630. kánonok). De ugyanez igaz a generális káptalan működésére (631. kán. 2. §, 632. kán.), az anyagi javak kezelésére (638. kán. 1. §), a szerzetesrendbejelentkezők felvételére (vö. 641. kán.), a szerzetesi fogadalmak letételére (654. kán.), a rendtagok képzésére (659. kán. 2. §), a rendtagok sajátos kötelességeire és jogaira (vö. 662. kán.), és az intézményből való kiválás formáira vonatkozó előírásokra (684. kán. 4. §). A Kódex által említett saját jogon belül - az egyetemes egyházjog előírásain túl - két szintet tudunk megkülönböztetni27: az elsődleges szintet, amely magában foglalja a regulát és a szerzetesintézmény ún. alaptörvényét, vagy más néven konstitúciáját. Ez utóbbi főszabály szerint, az intézmény jellegének megfelelő — pápai jogú, ill. egyházmegyei jogú-egyházi hatóság-a Szentszék, ill. amegyés- püspök - jóváhagyására szorul. A nyugaton használt regulák tekintetében már a IV. Lateráni Zsinat (1215) 13. konstitúciója24 jóváhagyóan rendelkezett a hagyományos regulákról (vö. ágostoni, benedeki), amikor megtiltotta új rendek létesítését és az újonnan létesítendő szerzetesházaknak előírta a már elismert regulák valamelyikének követését. Ez az intézkedés bekerült a Liber Extra-ba (vö. X 3.36.9).25 A szerzetesrendek alaptörvényei -régebbi elnevezéssel: statútumai (vö. statuta) — a II. Vatikáni Zsinatot követően, a Perfectae caritatis zsinati konstitúci- ónak megfelelően átdolgozásra kerültek26, amelyek az új Egyházi Törvénykönyv hatálybalépése nyomán újbóli módosításra szorultak.27 Látható, hogy míg a regulák a kortól és földrajzi környezettől független változatlanságot jelenítik meg az adott szerzetesrend identitásában és életében, addig a konstitúciók lehetőséget biztosítanak a viszonylagos állandóság mellett az intézmények működésének kortól, földrajzi és társadalmi környezettől, valamint az egyház hatályos fegyelmi előírásaitól függő változások adaptálására. Ezeket a változásokat jól mutatják az 22 CIC Can. 607 - § 2. Institutum religiosum est societas in qua sodales secundum ius proprium vota publica perpetua vel temporaria, elapso tamen tempore renovanda, nuncupant atque vitam fraternam in communi ducunt. 23 PRIMETSHOFER, B., Ordensrecht auf der Grundlage des CIC 1983 und des CCEO, 58-60. 24 Cone. Lateranense IV (1215), Const. 13: Ne anima religionum diversitas gravem in ecclesia Dei Confusionem inducat, firmiter prohibemus, ne quis de caetero novam religionem inveniat, sed quicumque voluerit ad religionem converti, unam de approbatis assumat. Similiter qui voluerit religiosam domum fundare de novo, regulam et institutionem accipiat de religionibus approbatis. Illud etiam prohibemus, ne quis in diversis monasteriis locum monachi habere praesumat, nec unus abbas pluribus monasteriis praesidere. COD 242. 25 FRIEDBERG II. 607; vö. SZUROMI Sz.A., Egyházi intézménytörténet (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1/4), Budapest 2003. 137. 26 PaRDILLA, Á., I religiosi dopo il Concilio: Dati statistici (1965-2005), in Commentarium pro religiosis et missionariis 88 (2007) 221-294, különösen 229. 27 SZUROMI, SZ.A., La riforma della vita dei canonici, 1091-1092.
