Kánonjog 12. (2010)

TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A papságra készülők alkalmassága és alkalmasságuk bizonyítása

A PAPSÁGRA KÉSZÜLÖK ALKALMASSÁGA ÉS ALKALMASSÁGUK BIZONYÍTÁSA 59

vizsgálatokból származó adatokra titoktartási kötelezettség vonatkozik. Ha az illetékes hatóság alkalmatlannak minősít valakit a szent szolgálatokra, úgy azt mielőbb közölnie kell az érintettel, akinek ebből adódóan más élettervet kell készítenie.

A jelentkező és a jelölt alkalmasságának megállapítása több fokozatban történik, melynek állomásai az alábbiak: a felvétel, a papjelöltek közé történő felvételre (admissio), a lektorátusra, az akolitátusra, a diakonátusra, végül az áldozópapságra bocsátás. Az első állomásnál elegendő arról megbizonyosodni, hogy a jelentkező alkalmasnak látszik. Ha esetleg olyan pszichológiai probléma merül fel, ami átmeneti jellegű, vagy gyógyítható, úgy azt lehetőleg a tényleges papképzés előtt kell orvosolni és a homoszexualitással kapcsolatban három év problémamentességet is kell igazolni. Ennek analógiájára egyéb problémák esetében is a szakember által javallott próbaidőt érdemes megtartani. A második állomás a szemina- ristának a papjelöltek közé való felvétele (admissio) [korábban aspiráns a kispap neve, az admissio után jelölt, vagyis candidatus]. Ez olyan szűrő, amikor az elöljáróknak és főleg a saját püspöknek világosan látniuk kell a jelölt alkalmasságát, vagy alkalmatlanságát, tehát csak olyat szabad tovább engedni, aki egyértelműen alkalmas a szolgálatra. Ettől függetlenül ajelölt esetleg még nem döntötte el végleg, hogy pap lesz-e (ideális esetben pedig már meghozta erre igenlő válaszát), de alkalmassága egyértelmű. A harmadik és a negyedik állomás átmeneti jellegű, míg az utolsó, a diakonátus feladása előtti lépcsőfokon egyértelműnek kell lennie nemcsak az alkalmasságnak, hanem az összes érvényességi és megengedettségi feltételnek teljesülnie kell, főleg a helyes szándéknak, a kellő szabadságnak és a szent renddel járó terhek vállalásának.

Ismerve a szaporodó kilépéseket, felette kívánatos, hogy minden jelölt személyi anyagának összeállítása és vezetése a lehető legalaposabb legyen, mivel ez ilyen körülmények között a legjobb lelkipásztori eszköze annak, hogy mielőbb rendeződjék az érintett egyházi státusza, azaz kérelmének (vagy az érintett püspök kérelmének, hogy ti. mentsék fel papját a klerikusi státuszból, mert gyakorlatilag teljesen alkalmatlan a szolgálat végzésére) érdemi elbírálása ne okozzon a hatóságnak különösebb nehézséget.