Kánonjog 12. (2010)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A papságra készülők alkalmassága és alkalmasságuk bizonyítása
A PAPSÁGRA KÉSZÜLŐK ALKALMASSÁGA ÉS ALKALMASSÁGUK BIZONYÍTÁSA 47 tön hozzátéve, hogy a pszichológiai és pszichiátriai tudományok önmagukban nem tudják ezt a jelenséget minden szempontból értékelni, legkevésbé illetékesek a szent rendekre való alkalmasság megítélésében. E tudományterületen fokozottan érvényesül a pszichológiai tényeket értelmező bölcseleti alapállás, tehát nagyon óvatosan kell bánnunk itt a tudományos objektivitás, és semlegesség kérdésével.47 A nem keresztény világnézeti alapon építkező pszichológiai iskolák főleg úgy tartják, hogy a homoszexualitás hasonlóan a biszexualitáshoz, immár nem anomália, hanem a heteroszexualitás egyszerű variánsa. Ez egy önkényes, vagyis tudománytalan pozíció, mely reduktív antropológiák és politikai pozíciók talaján tenyészik, A tudomány ma sem találta meg ennek a jelenségnek konkrét génhez, géncsoporthoz kötöttségét.48 A fentebbi pozíció nem is fordítja a kutatásokat ebben a csapásirányba. Inkább korhoz kötött társadalmi jelenségről van szó, ami azonban maradandó változásokat okozhat az emberi személyiségben, főleg azokban, akik gyakorolják azt, és akikben ellenállhatatlan az erre való vágy. A szexuális irányultság három elemből áll: a vágyból, a viselkedésből és az identitásból. Ha ez az irányultság erőteljesen a saját nemű másik emberre irányul, akkor beszélünk homoszexualitásról. Ha másneműre, akkor heteroszexualitásról, illetve biszexuális valaki abban az esetben, ha egyidejűleg vagy időben egymás után mindkét nemre irányul a vágya és a viselkedése. Viszont a homoszexuális vágy és viselkedés nem szükségszerűen határozza meg az illető nemi identitását, mivel az adott személy nem biztos, hogy elfogadja ilyen vágyait és törekvéseit. Ellenben azok, akik épp e vágyuk és késztetéseik kielégülését keresik, elfogadva azokat, tehát nekik az identitásuk egyezik a vágyaikkal. Sőt, képesek azért is harcolni, hogy a társadalom egyenrangúnak ismerje el a homoszexualitást a hetero- szexualitással. Mindebből az világlik ki, hogy a homoszexuális irányultság önmagában nem határozza meg a nemi viselkedést. Tehát különbséget kell tennünk hajlam és viselkedés között.49 Van, aki elnyomja a vágyát, tehát nem egyezik azokba bele, s van, aki egyenesen keresi a vágya kielégülését, felelve érte, kivéve, ha a homoszexualitás valamely olyan súlyos mentális zavar következménye, mely csökkenti, vagy épp megszünteti a szabadságot. Mintegy negyven évvel ezelőttig a szaktudósok úgy határozták meg a homoszexualitást, mint ami valami deviáció a normális heteroszexuálistól. Majd a homoszexuális csoportok és a politikusok nyomására a tudósok törölték a zavarok (disturbi) tárgyköréből és a szabad választás elvét hirdették meg. Mindazonáltal komoly szakértők továbbra is úgy tekintenek a homoszexualitásra, mint anomáliára, s megelőzésére, vagy gyógyítására törekszenek. Kialakulásának okai között említik a traumatikus kisgyermekkori tapasztalatokat. Betegség, amit a másik 47 Vö. VERSALDI, G„ Implicazioni psicologiche dell’Istivzione In continuilá del 4 novembre 2005, in Periodica 95 (2006) 449-450. 48 Vö. VERSALDI, G., Implicazioni psicologiche dell'Istruzione In continuilá del 4 novembre 2005, 453. 49 Vö. VERSALDI, G., Implicazioni psicologiche dell’Istruzione In continuilá del 4 novembre 2005, 451.
