Kánonjog 12. (2010)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A papságra készülők alkalmassága és alkalmasságuk bizonyítása
44 KU MIN ETZ GÉZA A magánszféra védelmét érinti ugyanakkor egyéb módon is az egész papnevelés, hiszen szükségszerű része a lelki vezetés, a bűnbocsánat szentségének gyakori vétele, ami óhatatlanul azzal jár, hogy a növendék bizalommal feltárja lelkét annak a papnevelésben részt vevő személynek, akiben megbízik.34 E nélkül elképzelhetetlen a papképzés sikere. Mindebből látszik, hogy a pszichológia alkalmazása a szemináriumba történő felvételkor, valamint a papképzés során akár erkölcsi, akár kánonjogi szempontból is jelentős problémákat vet fel.35 Mármost a 220. kán. elismeri a krisztushívők jogaként a magánszféra védelmét, éspedig szigorú természetjogi normaként.36 Ám ez a jog is alárendelt a 223. kán. 1. § előírásának, mely szerint „a jogok gyakorlása során mind az egyes, mind a társulásokba tömörült krisztushívőknek figyelembe kell venniük az egyházi közérdeket, a többiek jogait és a maguk mások iránti kötelességeit”. Ez esetünkben konkrétabban azt jelenti, hogy az egyházi hatóság kötelessége és joga szabályozni a hívek magánszférához való jogát, amennyiben azt megkívánja az egyházi közérdek, a másokjogai és a papságra jelentkező kötelességei. így nem lesz ellentmondás az egyéni és a közérdek között.37 Azt a jelöltet, akinek olyan problémája van, mely valóban alkalmatlanná teszi a szent szolgálatra, azt nem védi sem a közérdek, sem az egyéni érdek. Az alkalmatlanság megállapítása mind a köz, mind az egyén számára a legfontosabb, mivel így nem lesz rossz pásztor és az illető is tudja, hogy feltétlenül más élettervet kell kidolgoznia, azaz erkölcsileg biztos lehet abban, hogy Isten más helyet szánt neki. Mivel a szent szolgálat a közösségnek, Isten népének Krisztusnak a legfőbb pásztornak a személyében való tanítását, irányítását és megszentelését jelenti, ezért fokozott felelősség az erre meghívottak kiválasztása és kellő felkészítése. Ez joga és kötelessége az Egyháznak. Ezt szolgálja az a vizsgálat, melyet az 1051. kán. 1. § ír elő. Ennek a vizsgálatnak része ajelölt fizikai és pszichés állapotának megállapítása, mivel ez lényegi része ajelölt alkalmasságáról való ítélet meghozatalának. Ha szükséges, akkor az Egyház jogosan jár el, ha ajelölt alkalmasságáról való megbizonyosodáshoz igénybe veszi az orvostudományok és a pszichológia tudományának eredményeit. Ezek a vizsgálatok azonban nagyon kényesek, nem sérthetik „a személynek sem a jó híréhez, sem a magánszférája védelméhez való jogát. (...) Ez azt jelenti, hogy pszichológiai szaktanácsadáshoz csak ajelölt előzetes, kifejezett, tájékoztatás utáni és szabad beleegyezésével lehet fordulni”.38 Ha egy ilyen vizsgálatnak a szükségessége felmerülne, úgy azt nem szabad úgy tekinteni, mintha az az elbocsátás első lépcsője volna. Ám ha a növendék nem egyezik bele egy ilyen vizsgálatba, úgy azt nem szabad erőltetni. A papnevelőknek más, hétköznapi módon kell megbizonyosodniuk a jelölt alkalmasságáról. Egy ilyen elutasításjele lehet a kellő együttműködés hiányának. Ugyanakkor a Pas taras dabo 34 Vo. PERLASCA, A., La tutela giuridica del, 427. 35 Vo. PERLASCA, A., La tutela giuridica del, 417. 36 Vo. PERLASCA, A., La tutela giuridica del, 431. 37 VÖ. GHIRLANDA, G., Aspetti canonici deU'lstr. In continuità del 4 novembre 2005, 436. 38 Vö. KATOLIKUS NEVELÉS KONGREGÁCIÓ, Irányelvek pszichológiai szakemberek igénybevételéhez, 109.
