Kánonjog 12. (2010)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A bűn és a bűncselekmény - Két alapvető fogalom viszonya az egyházi jog tükrében - I. rész

30 Erdő Péter szerző, aki a XVIII. század elején névtelenül kiadott munkájában túlzott erkölcsi engedékenységgel vádolja a jezsuita rendet és példákat hoz fel ennek igazolására. Az egyik hivatkozás éppen Jézus Társasága talán legnagyobb bibliamagyarázójá­nak, Cornelius a Lapidének (Comelis Comelissen van den Steen, 1567-1637) Dá­niel könyvéhez, nevezetesen Zsuzsanna és a vének történetéhez (Dán 13,15-24) fűzött megjegyzéseit támadja43. Cornelius a Lapide az adott bibliai helyről szólva csakugyan megemlíti, hogy ha a vének hamis tanúság alapján feljelentéssel és en­nek nyomán halálbüntetéssel fenyegették Zsuzsannát, akkor az életveszélyes fe­nyegetés erkölcsileg mentesítette volna őt attól a kötelezettségétől, hogy ellenáll­jon a vének közeledésének. Akarati beleegyezés nélkül így erkölcsileg megenge­detten eltűrhette volna, hogy kedvüket töltsék vele. Ám - Cornelius szerint - Zsu­zsanna esetleg nem tudott erről az erkölcsi lehetőségről és ezért állt ellen olyan ha­tározottan, vagy az is lehet, hogy a tiszta házasságban tanúsított hűséget legragyo­góbb ékszerének tekintette és ezért mindennél jobban ragaszkodott hozzá44. Itt azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a Biblia tanítása más eszmét követ. Hősként ábrázolja Zsuzsannát, mint ahogyan hősként és mártírként mutatja be később a Makkabeusok (2Mak 6,18-31; 7,1-42) korában vallásukért és az étkezési előírá­sok megtartásáért a halált önként elvállaló hívőket is. Ugyanebben a gondolatkör­ben mozog a hagyományos keresztény erkölcsiség is, amely szentként és vértanú­ként tiszteli azokat, akik a halálos fenyegetéssel dacolva sem voltak hajlandók ál­dozni a pogány isteneknek. Vagyis a Martin de Azpilcueta által is hangsúlyozott, de már a Summa Pisana idézett helyén is felbukkanó kiegyensúlyozottabb hagyo­mány a helytálló. Ahhoz, hogy egy cselekedet erkölcsileg jó lehessen, az szüksé­ges, hogy anyagi eleme és szubjektív eleme egyarántjó legyen, vagy legalább is az anyagi elemnek semlegesnek kell lennie. Ha ez utóbbi önmagában tárgyilag hely­telen, akkor a cselekvő szubjektív állapota jelenthet ugyan enyhítő vagy esetleg mentő körülményt is, de a konkrét cselekedetet jóvá nem teszi. Márpedig a keresz­tény erkölcsi felfogás szerint az ember köteles a jót választani. Elemi erővel mu­tatja ezt Krisztus példája és tanítása. Tőle idézi Szent Máté evangéliuma: „Legye­tek tökéletesek, amint a ti Mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48). 43 Parallele de la doctrine des payens avec celle des Jesuits et de la constitution de pape Clément XI qui commence par ces mots: Unigenitus Dei Filius, Amsterdam 1726. 198. 44 CORNELIUS CORNELII A Lapide, Commentaria in quatuor prophetas maiores, Antverpiae 1703. 1401 (ad v. 22: „Nam alioquin in hac vi et metu infamiae mortisque poterat Susanna dicere: Non consentio actui sed patiar et tacebo, ne me infametis et adigatis ad mortem [...] Quamquam forte Susanna id vel non sciebat, vel non cogitabat”). Dán 13, 22-ben ugyanis Zsu­zsanna ezt mondja: „Ha ugyanis megteszem, meg kell halnom; ha meg ellenkezem, nem kerülhe­tem el a kezeteket”. Ezt Cornelius a halálos bűn veszélyére és az örök halálra tett utalásként értel­mezi. így magyarázható, hogy az életveszélyes fenyegetést enyhítő körülménynek tekinti a halálos bűn szempontjából. Mindez persze nem teheti a materiálisán bűnös cselekedetet erkölcsileg jó cselekvéssé.

Next

/
Thumbnails
Contents