Kánonjog 12. (2010)
JOGGYAKORLAT - Szlávik Antal: A feltételes házassági beleegyezés lehetősége és határai jogrendközi viszonylatban
122 Joggyakorlat bizonygatni, hogy a feltétellel kötött házasság ellenkezik a természetjoggal. Mindenesetre sokan vannak, akik ellenzik a feltételes házasságot. Már P. Wernz a CIC (1917) kodifikációja során kifejezte komoly ellenvetését a bármilyen feltétellel kötött házasságot illetően és meggyőzte erről az előkészítő bizottság konzultorait is, akik egyöntetűen a feltételes házasság ellen döntöttek.21 Nem ismerjük pontosan az indítékot, vajon miért lett mégis elfogadva és a CIC (1917)-ben promulgálva a feltétellel kötött házasság intézménye. A CIC (1917) promulgálása után is többen hangoztatták nézetüket, hogy a feltétellel kötött házasságot meg kellene szüntetni.22 Ma is vannak szerzők,23 akik kételkednek - tegyük hozzá joggal - abban, hogy érvényes lenne annak a házassági beleegyezése, aki mindenekelőtt és közvetlenül a felállított feltétel teljesülését akarja, és csak másodsorban, indirekt módon, a választott személlyel megkötendő házasságot. A házasság így alá van rendelve a feltételnek. A házasság viszont olyan fontos és szent dolog, amit nem lehet csupán másodlagosan akarni. Ez összeegyeztethetetlen az életreszóló, teljes házastársi önátadással. Ezért a házasság feltételhez kötése a legtöbb esetben annak a jele, hogy hiányzik az igaz szándék a házasság megkötésére. Ezért elmondhatjuk, hogy a Keleti Kódex normája inkább harmóniában van a természetjoggal. A latin normának a természetjoggal való összeegyeztethetőségét pedig újabb kánonjogi reflexióknak, az egyház joggyakorlatának és esetleges újabb hiteles törvénymagyarázatnak kell eldöntenie. 21 Erről a tényről maga P. Gasparri bíboros számol be: Ex actis praeparatoriis ad Codicem constat Consultores actum fuisse de irritando matrimonio sub qualibet condicione inito iuxta principium: „actui legitimo condicio apponi non debet”. P. Wernz canonem relativum redegit omnesque Consultores, Praeside non excluso, assensum praebuemnt, sed postea canon redactus disparuit et loco ipsius can. 1092 CIC positus fuit. — GAPARRI, P., Tractatus canonicus de matrimonio, Romae 1932. 73, nt. 2. 22 Lásd. SZENTIRMAI A., De conditionibus matrimonio appositis, in Revista Espanola de Derecho Canonico 17 (1962) 367. BÁNK J., Kánoni jog, II. Budapest 1963. 226. 23 Lásd pl. GEFAELL, P., II matrimonio condizionato durante la codificazione Pio Benedettina. Fonte del c. 826 CCEO, in Ius Ecclesiae 1 (1995) 617.
