Kánonjog 12. (2010)
JOGGYAKORLAT - Szlávik Antal: A feltételes házassági beleegyezés lehetősége és határai jogrendközi viszonylatban
120 Joggyakorlat lenné teszi (CCEO 790. kán. 2. §).15 így Dimitrios Salachas szerint a keleti normát kell ilyenkor alkalmazni a latin hívőre is, és az nem kötheti semmilyen feltételhez a házasságát. Ha mégis megtenné, az érvénytelen lenne mondván: Ha az egyik fél nem adhatja beleegyezését feltétellel, az kihatással van a másik félre is.16 Nem tudjuk elfogadni ezt a véleményt, mert ebben az esetben nem házassági akadályról van szó, hanem házassági beleegyezésről. A feltétel nem érint házassági akadályt, csak úgy tűnik, mintha az lenne, mert az egyik fél a feltétel felállításával szerkesztett magának egy új (nem létező) házassági akadályt. A feltétel valójában a beegyezést érinti, tehát nem oldhatjuk meg ezt a problémát az akadályokról szóló előírással. A második vélemény K. T. Geringere. Szerinte is a keleti normát (tehát a CCEO 826. kán.-ját) kell alkalmazni az ilyen vegyesrítusú házasság esetén a feltétel szempontjából mindkét félre. Nagyon érdekes - noha téves — a megokolása. Azt a példát hozza fel, hogy a latin és keleti hívő vegyesrítusú házassága esetén, az érvényességhez szükséges a papi áldás (benedictio sacerdotalis), noha ez csak a keleti fél számára elengedhetetlen. Tehát ebben az esetben azt a jogszabály kell alkalmazni, amelyik a többet kívánja (ebben az esetben a keleti jogszabályt), hogy mindkettőjük számára érvényes legyen a házasság, mert különben mindkettőjüknek érvénytelen lenne. Ennek analógiájára azt vallja, hogy esetünkben is azt a jogszabályt kell alkalmazni mindkettőjükre, amelyik a többet kíván meg, tehát amelyik szigorúbb.17 Nem értünk egyet K. T. Geringerrel sem. A papi áldás a szentségi struktúra része a keleti sajátjogú egyházakban. Valóban oly szentségi struktúrában kell megkötni a vegyesrítusú házasságot, amelyik minkét fél számára érvényes házasságot eredményez. A papi áldás azonban nem érinti a házassági beleegyezést, csupán a szentségi struktúrát. A feltétellel kötött házasság pedig a házassági beleegyezésnek egyik megengedett vagy meg nem engedett variánsa. A beleegyezés szempontjából pedig megengedett, hogy az egyik kódex más feltételeket szabjon, mint a másik. Tehát abból a szemszögből, ahogyan K. T. Geringer teszi, nem közelíthetjük meg a feltétellel kötött házasság kérdését. Harmadikként D. Garda Hervás véleményét vizsgáljuk meg. Szerinte sem lenne érvényes ez a házasság, ő is azon a véleményen van, hogy a keleti normát kell alkalmazni a latin félre is. Tehát a latin fél ebben az esetben nem kötheti meg érvényesen házasságát feltétellel. Eme szerzőnek azonban egészen más az indoklása. Nézete abból a hibás feltevésből származik, hogy nem létezhet egy jogrend két kódexszel, hanem csupán eggyel. Ebből kifolyólag van egy mindenkire érvényes univerzális „kódex”, ez lenne a latin Kódex, és emellett van a Keleti Kódex mint segéd-törvénykönyv; de ez nem egy igazi kódex, hanem csupán a latin Kódex alá 15 CCEO Can. 790 § 2 - Impedimentum, etsi ex alterutra tantum parte se habet, matrimonium tamen reddit invalidum. 16 SALACHAS, d., II sacramento det matrimonio nel Nuovo Diritto Canonico deile Chiese orientali, Roma-Bologna 1994. 177. 17 GERINGER, K.T., Die Bedingte Eheschlißung im Recht der Kutolischen Orientalischen Kirchen, in Archiv Jiir Katolisches Kirchenrecht 160/1 (1991) 83, nt. 66.
