Kánonjog 12. (2010)
JOGGYAKORLAT - Szlávik Antal: A feltételes házassági beleegyezés lehetősége és határai jogrendközi viszonylatban
Joggyakorlat 119 kötni. Ennek alapján annak, aki múltra vagy jelenre vonatkozó feltétellel szeretné megkötni a házasságát, - a plébánosán keresztül - engedélyt kell kérnie a helyi Ordináriusától ahhoz, hogy a belegyezéséhez a kívánt feltételt hozzáköthesse. Az Ordináriusnak írásban kell engedélyeznie a kívánt feltételnek a beleegyezéshez való hozzákötését ahhoz, hogy az engedély érvényes legyen. Az megadott írásos engedélyt a házassági jegyzőkönyvhöz kell csatolni. Ámde, az engedély nélkül megkötött múltra vagy jelenre vonatkozó házasság érvényes, noha nem megengedett. A feltételről szóló házassági perekben figyelembe kell venni azt, hogy aki a feltételhez köti a házasságát, az a feltétel tárgyát jobban akaija, mint magát a házasságot. Ha tudná, hogy a feltétel nem áll fenn, nem akarná a házasságot. A Keleti Kódex a 826. kán.-ban rendelkezik a feltétellel kötött házasságról, miszerint a házasságot feltétellel érvényesen megkötni nem lehet.14 A kánonba betol- dott valide szócska kizár minden lehetőséget kétségre vagy vitára az érvényességet illetően. A keleti kódex tehát szigorúan őrzi a keleti tradíciót, és nem engedélyez érvényes házassághoz semmilyen feltételt. A házasságot a keleti katolikus egyházak híveinek feltétel nélkül kell megkötniük, hogy az érvényes legyen. V. Feltétel a vegyesrítusú házasságban A keleti és a latin hatályos norma a feltételes házasságot illetően bizonyos ponton azonos, más ponton viszont eltér egymástól. Mindkét norma határozottan kijelenti, hogy jövőre vonatkozó feltétellel érvényes házasságot kötni nem lehet. Tehát legyen az latin vagy keleti katolikus hívő, amennyiben jövőre vonatkozó feltételt kötne a házassági beleegyezéshez, a házassága egészen biztosan érvénytelen lenne. Különbözik viszont a két Kódex a múltra és a jelenre vonatkozó feltételt illetően. A latin norma szerint lehet érvényesen házasságot kötni múltra vagy jelenre vonatkozó feltétellel, a keleti norma szerint viszont semmilyen feltétellel nem lehet érvényesen házasságot kötni. Felmerni a kérdés: vegyesrítusú házasságkötés esetén, amikor egy latin és egy keleti katolikus hívő köt házasságot, és latin hívő múltra vagy jelenre vonatkozó feltétellel kötné meg a házasságát, vajon az érvényes lenne-e? Nem alkalmazhatjuk itt megoldásként a joghézagról szóló kánoni normát (CIC 19. kán.; CCEO 1501. kán.), hiszen joghézagról itt nincs szó, mert mindkét törvénykönyv szabályozza ezt a kérdést. Nem alkalmazhatjuk a kétes és homályos értelmű törvények esetében alkalmazandó előírást sem (CIC 17. kán.; CCEO 1499. kán.), mert a jogszabályok világosan és egyértelműen fogalmaznak. A megoldást illetően nem egyöntetű a szerzők véleménye. Négyféle szerzői véleményt ismerünk ezzel kapcsolatban. Először Dimitrios Salachas véleményét említjük. Szerinte ez a házasság érvénytelen lenne. Azzal indokolja véleményét, hogy ezt a problémát a házassági akadályok mintájára kell kezelnünk, miszerint a házassági akadály, még ha csak az egyik félnél áll is fenn, a házasságot érvényte- * 14 CCEO Can. 826 - Matrimonium sub condicione valide celebrari non potest.
