Kánonjog 11. (2009)
JOGGYAKORLAT - Csordás Eörs: A vegyes vallású házasság egy különös esete
Joggyakorlat 109 vizet /a magot/ a szántóföldre azaz az anyaméhbe folyni).”44 * 46 A gyermek nevelése keresztény értelemben addig tart, amíg a gyermek önálló életvitelre (nagykorúság?) nem válik alkalmassá. Az iszlámban nagy különbség van a fiú és a lány nevelése között. Az általános képzés mellett a lányt hagyományosan a háztartásra nevelik (már hároméves korától rászoktatják, hogy ne játszadozzon, hanem kézimunkával vagy a házimunka néhány mozzanatával foglalatoskodjon). A fiúkat (kb. 7 éves kortól) az apa veszi gondozásba, bevezeti a férfiak életébe, a nőkkel szembeni jogaiba,47 a munkába (ami természetesen a család megélhetésétől függő).48 A „gyermeksors” tragikus lehet.49 A házasság tulajdonságairól a Kódex 1056. kánonja így ír: A házasság lényegi tulajdonságai az egység és a felbonthatatlanság; ezek a keresztény házasságban, szentségi jellegénél fogva, különös erősséggel bírnak. A házasság egyik tulajdonsága: az egység. A házasság egysége két dolgot tartalmaz. Egyrészt a monogámiát, másrészt a hűséget. Ma már az egyházi joggyakorlatban világosan különbséget teszünk a hűség és az egység kizárása között. Az első annyit jelent, hogy valaki megtagadja a másik fél kizárólagos jogát a házastársi kapcsolatra, a másik azt jelenti, hogy a házastársi kapcsolat jogát egyszerre többeknek is megadja. A keresztény kultúrkörben a monogámia gyökereződött meg. Keleti kultúrkörökben - noha egyre inkább a monogámia felé hajlanak - még előfordul a poliginia olyan mértékben, hogy Franciaországban komoly problémát jelentenek a poligin muszlim családok.50 Noha a Korán megengedi, hogy a férfiak két, három, de legfeljebb négy feleséget vegyenek, mégis az iszlám mai teológusai úgy gondolkodnak, hogy maga a Korán, bár tartalmazza a többnej űség engedélyét (vö. 4:3), mégis alapvetően a monogámia mellett száll síkra, hiszen megköveteli az asszonyok egyenlő kezelését (minden területen), ám ezzel párhuzamosan ezt lehetetlennek tartja. Képtelenek lesztek arra, hogy igazságosak legyetek asszonyaitok iránt, bármennyire is törekednétek rá (4:129).51 Az iszlám kultúrkörben egyelőre csak Törökország (1926) és Tunézia (1956) tiltotta meg a poliginiát, ám még ott is előfordul, hogy (államilag nem anyakönyvezett) imám-házasságokat kötnek, amelyeket rendszeresen kiadott amnesztiákkal törvényesítenek. A katolikus asszonyt, ha férjével ellátogat annak szülőhazájába, nem egyszer kellemetlen meglepetésként érheti, hogy nem ő az egyetlen asszony. Bár házasságkötéskor kikötheti a szerződésben, hogy engedélye nélkül nem vehet maga mellé másik asszonyt a férfi, ám ha ezt mégsem tartja meg, legfeljebb asszony létére joga van a válást kezdeményezni, azzal a veszéllyel, hogy a gyermeke(i) a férjnél maradnak. 44 Al-Ghazali, Das Buch der Ehe, 138. Ezt a Korán szavai szerint kell értelmezni. „Az asszonyaitok szántóföld nektek. Menjetek a szántóföldekre, ahogyan csak akartok. (...)” [Korán 2:223]. Az anális cs az orális kapcsolat az iszlámban is szigorúan tilos, vö. RASSOUL, I., Tajsír 139. A latin szöveg az idézett műből származik. 47 Vö. pl. AYAAN HIRSI, A., Mein Leben, meine Freiheit, München 2006. 48 BREUER, R., Famielienleben im Islam, Freiburg im Breisgau 2008.2 66. 49 Vö. KHOMEINI Ayatollah, Tahrirolvasyleh, Darol Elm 1990.4 241. 50 Vö. SRR (Cor. Colagiovanni) 1988. február 2. 51 Vö. Rassoul, I., Taßir, 268.
