Kánonjog 11. (2009)

KÖZLEMÉNYEK - Ujházi Lóránd: A joghézag feloldásának lehetőségei az egyház hatályos jogában (CIC 19. kán.)

94

Közlemények

hoz, hogy akár a jogszolgáltatás, akár a közigazgatási gyakorlat eligazítási pont lehessen, szükséges, hogy a sokszínűség ellenére is rendelkezzen egyfajta stabilitással legalább ugyanolyan ügyek intézésében.68 A Római Kúria közigazgatási gyakorlatának és jogszolgáltatásának jelentősége miatt fel kell tételeznünk az alsóbb hatóság ennek megismerésére vonatkozó kötelezettségét is. Sőt bizonyos esetekben maga a CIC utasítja a hatóságot, hogy a Szentszék központi hivatalainak gyakorlata szerint járjon el (14. kán., 87. kán.), ami feltételezi, hogy az alsóbb hatóság a szükséges információk birtokában van.

Mindazonáltal az alsóbb hatóságoknak nem kötelessége sem a szentszéki ítéleteket, sem a közigazgatási intézkedéseket egyéb norma hiányában teljes mértékben átvenni, hiszen azok kötelező erővel csak azokkal a személyekkel vagy dolgokkal kapcsolatban lépnek fel, akik vagy amik számára adták (16. kán. 3. §, 1642. kán.). A jogszolgáltatás és joggyakorlat erőteljes hatással lehet a későbbi jogalkotásra, de önmagában sem az egyik, sem a másik nem norma értékű.69 Sokak szerint az ítéletek és a közigazgatási intézkedések joghézag estén betöltött szerepének gyenge pontja, ha a bíró vagy az elöljáró szabadon dönt, hogy joghézag esetén az ítéleteket, illetve a közigazgatási gyakorlatot vagy a többi kiegészítő lehetőséget használja-e a joghézag kitöltésére. Éppen ezért néhány szerző megjegyzi, hogy a jogszolgáltatás vagy a közigazgatási gyakorlat területén felmerült joghézag esetén a rotai, illetve szentszéki jogszolgáltatásnak vagy joggyakorlatnak nagyobb kötelező erővel kellene rendelkeznie.79 Ezért arra vonatkozóan több elképzelés létezett, hogy a rotai ítéletek, illetve a Curia Romana joggyakorlata mi által válhat igazi normatív erővé joghézag esetén. Egyes elképzelések szerint a Curia jogszolgáltatását és joggyakorlatát mint jogszokást lehet elgondolni.71 Ez azonban a jogszokás félreértése vagy legalábbis nagyon tág értelemben vett értelmezése, hiszen jogszokás alatt a hívők közössége és nem a hatóság által bevezetett szokást értjük (23. kán.).72 Másik elképzelés, hogy a rotai ítéletek pápai jóváhagyással rendelkezzenek. Ez azonban a pápai jóváhagyásokra és a Rota Rontanám vonatkozó normával teljesen ellentétes.73

“ MARZOA, Á.—MIRAS, J.-RODRÍGUEZ-OCANA, R., (cd.) Exegeticul Commentary, I. 362 (OTADUY, J.).

69 Vö. POMPEDDA, M.F., La giurisprudenza come fonté di diritto nelVordinamento canonico matrimoniale, in Stucli di diritto processuale canonico, Milano 1995. 25-26.

70 MONTINI, P., La giurisprudenza dei tribunali apostolid e dei tribunali della c/iiese particulari, in 11 diritto della Chiesa Interpretazione e prassi, Città del Vaticano 1996. 123-124.

71 Maroto, Institutiones iuris canonici, I. Matriti 1919. 433. LEFEBVRE, CH., Les pouvoirs du juge en droit canonique. Contribuition historique et doctrinale ci l'étude du canon 20 sur la méthode et les sources en droit positi, Paris 1938. 256-257.

72 MÖRSDORF, K., Die Autorität der rőteden Rechtsprechung, in Archiv für katolisches Kirchenrecht 131 (1962) 431. A jogszokás cs a jogszolgáltatás kapcsolatáról szóló kritikához lásd meg VARALTA, Z., De jurisprudentiae conceptu, in Periodica 62 (1973) 47.

73 IOANNES PAULUS II, Const, Ap. Pastor Bonus (28 iun. 1988), art. 18: Summi Pontificis approbationi subicicndac sunt decisiones maioris momenti, exceptis iis pro quibus Dicastcriorum Moderatoribus speciales facultates tributae sunt exccptisquc sententiis Tribunalis Rotae Romanae et Supremi Tribunalis Signatura Apostolicac intra limites propriae competentiae latis. A AS 80 (1988) 864.