Kánonjog 11. (2009)
KÖZLEMÉNYEK - Szuromi Szabolcs Anzelm - Ferenczy Rita: A "disposito" mint az egyházi személyek foglalkoztatásának, a Magyar Állam által elismert formája
76 Közlemények működik. Ugyanezen törvény kifejezett formában tartalmazza, hogy az egyház belső törvényeinek, szabályainak érvényre juttatására állami kényszer nem alkalmazható.2 Magyarországon az 1990. évi IV. tv. 13. § (l)-(3) alapján az egyházi jogi személyeknek három fajtája létezik. Az elsőt maguk az egyházak, illetve az egyházak szövetségei jelentik, amelyek az illetékes megyei vagy Fővárosi Bíróságnál történő bejegyzés révén kapják meg a világi jogi személyiséget. Ilyen bejegyzésre került sor a Magyar Katolikus Egyház tekintetében az Komárom-Esz- tergom Megyei Bíróságon.3 A jogi személyek második fajtáját a bejegyzett egyházak szerkezeti egységei alkotják. Amennyiben azok az adott egyházak saját belső normái szerint jogi személynek minősülnek4 - mint például a katolikus plébániák —, úgy a magyar jog szerinti jogi személyiség elnyeréséhez - a név szerinti bejelentésen túl - nincs szükség egyedi állami bejegyzésére.5 Az egyházi jogi személyek harmadik csoportját a bejegyzett egyházak keretén belül működő önálló szervezetek alkotják, melyek állami elismeréséhez szükséges az egyedi bírósági bejegyzés. Ide tartozhatnak a hívők hivatalos társulásai (vö. 312-320. kánonok). A BH 1996. 58 szerint az egyházi jogi személy kérdésében kizárólag az egyház szervei jogosultak dönteni összhangban az 1990. évi IV. tv. 13. § (3), 15. § (2) és a 20. § (1) bekezdéssel.6 A fentiekből nyilvánvaló, hogy az állam által elismert egyházi jogi személyek köre, ahogy az egyházi feladatkört, vagy hivatalt ellátó egyházi személyek köre is, mind a hatályos magyar jogszabályi háttérből, mind az azokban hivatkozott kánoni szabályokból egyértelműen meghatározható. Éppen ezért, az alábbiakban azt kívánjuk vizsgálni, hogy vajon vitatható-e az egyházi személyek jogállása, és dispositio útján létrejövő jogviszonya a hatályos magyar munkajogi, társadalom- biztosítási és adózás rendjére vonatkozó állami előírások, továbbá más - kapcsolódó -jogszabályok alapján. III. AZ EGYHÁZI JOGVISZONY A társadalombiztosítás ellátásaira és magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. tv. (továbbiakban Tbj.) 5. § a biztosítottak köréről tárgyalva, különbséget tesz a munkaviszonyban tevékenykedők és az egyházi szolgálatot teljesítők között. A törvény 5. § (1) a) pontja úgy fogalmaz, hogy „munkaviszonyban (ideértve az országgyűlési képviselőt is), közal2 1990. cvi IV. tv. 15. § (2). 3 ERDŐ, P., Neue Entwicklungen im ungarischen Partikularkirchenrecht, in Archiv für katholisches Kirchenrecht 162 (1993) 465-467. 4 Vö. GARCÍA Martín, J., Caracteristicas de las personas juridicas publica según el can. 116, § 1, in Commentarium pro religiosis et missionariis 82 (2001) 69-106. 5 Vö. Lcgf. Bir. Kpkf. II. 25 262/1991. sz., in Döntvénytár-BH1992, 200. 6 A kérdéshez ERDŐ P., Az egyházak és az eg)’házi Jogi személyek bejegyzése és képviselete, in Az európai államok és az egyházak kapcsolata a megváltozott világban, Budapest 1993. 375-378; vö. FERENCZY R., Kérdések az egyházak és szervezeteik jogi személyiségének a köréből, in Magyar Jog 46 (1999) 518-529, különösen 520.
