Kánonjog 11. (2009)
KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: Büntetendő cselekmények távolabbi következményei - Fegyelmi intézkedések a CIC VI. könyvén kívül
60 Közlemények egyház ellen szintén a katolikus hit vagy az egyház közössége elhagyásának számítható (1369. kán.). Ateista, vagy egyház ellen mesterkedő társulatba belépni, ilyen társulást előmozdítani vagy vezetni (1374. kán.), szintén a hitehagyás, vagy az egyházi közösség megtagadásával lehet egyenértékű. A fentebb említett esetek nem mindig feltételei, de megnyilvánulásai a katolikus hit vagy egyházi közösség elhagyásának.12 Az a tény önmagában, hogy valaki nem gyakorolja a katolikus hitet, nem egyenértékű a hitehagyással. A Katolikus Egyház elhagyása pusztán amiatt, hogy ne kelljen egyházadót fizetni, szintén nem a katolikus egyház formális aktussal történő elhagyása. Két esetben a következmény automatikusan életbe lép, hasonlóan az önmaguk- tól beálló büntetésekhez. A katolikus hitet vagy az egyházi közösséget közismerten elhagyó személy magánál a jognál fogva el van mozdítva a hivatalából. A hivatalból való elmozdítás nem büntetés,13 hanem fegyelmi intézkedés, amit az egyházi közösség védelme érdekében kell végrehajtani.14 Az illetékes elöljáró nyilatkozata szükséges az elmozdítás kinyilvánitásához.15 Ebben a nyilatkozatban {declaratio) az elöljárónak meg kell állapítani, hogy az elmozdítás a büntetendő cselekmény miatt magánál a jognál fogva megtörtént. Az elmozdítás azonban nem hatályos mindaddig, amíg ezt a nyilatkozatot meg nem tették.16 Az eljárás során a hivatal (elmozdítás alatt levő) birtokosa érvényesen működik, és őt illeti a hivatalhoz kapcsolódó javadalmazás is.17 A kinyilvánítás azért is fontos, mert egy hivatal lehet üresedésben de iure, de nem de facto (154. kán.), és az ilyen nyilatkozat nélkül nem lehet azt betölteni. A másik automatikus következmény, ha egy szerzetes18 közismerten elpártolt a katolikus hittől, akkor magánál a ténynél fogva elbocsátottnak kell tekinteni a szerzetesi intézményből (694. kán. 1. §). Ha a hit elhagyása nem biztos, az automatikus elbocsátást nem lehet kinyilvánítani, hanem meg kell indítani az elbocsátási eljárást, a 696. kánon 1. §-ának megfelelően. Ha a tag kéri az elbocsátást a rendből, az önkéntes eltávozás eljárását kell megindítani. Ha egy ideiglenes foga- dalmas tagról derül ki, hogy közismerten elhagyta az egyházat, egyszerűbb lehet várni addig, amíg letelik az ideiglenes fogadalom, és nem engedni az örök fogadalom letételére.19 Az alábbi esetekben a hatások nem automatikusak, de kötelezően alkalmazandók: I BEAL, J.P. - CORIDEN, J. A. - GREEN, T.J. (cd.). New Commentary on the Cotie of Canon Law, New York N.Y. - Mahwah N.J. 2000. 227 (PROVOST, J. H.). II Erdő P„ Egyházjog (Szent István Kézikönyvek 7), Budapest, 2005.4 190. 14 MARZOA, Á. - MIRAS, J. - RODRÍGUEZ-OCANA, R. (cd.), Exegetical Commentary, I, 1069-70 (Gefael, P.). 15 CALABRESE, A., Diritto Penale Canonico, Milano 1989. 201. ERDŐ P„ Egyházjog, 191. 17 Beal, J.P. - CORIDEN, J. A. - GREEN, T.J. (cd.), New Commentary, 221 (PROVOST, J. H.). 18 Jelen tanulmányunkban a „szerzetest” kifejezést általánosságban nemcsak a szoros értelembe vett szerzetesekre használjuk, hanem az Apostoli Élet Társaságainak és a Világi Intézmények tagjaira is a 729. és 746. kánonoknak megfelelően. Ha ettől eltérünk, azt külön jelezzük. n BEAL, J.P. — CORIDEN, J. A. — GREEN, T.J. (cd.). New Commentary, 864 (HOLLAND, S. L.).
