Kánonjog 11. (2009)
KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: Büntetendő cselekmények távolabbi következményei - Fegyelmi intézkedések a CIC VI. könyvén kívül
58 Közlemények életbe. Az első esetben az illetékes hatóság feladata, hogy a következmény beálltát kinyilvánítsa (vagy intézkedjen a következmény kimondásáról), függetlenül a büntetéstől. A második esetben a következmény a csak a büntetés kimondása vagy kinyilvánítása után lép életbe. A következő megkülönböztetés az életbe lépéssel kapcsolatos. Az első csoportba azok tartoznak, amelyek a büntetendő cselekmény elkövetésével, illetve a büntetés alkalmazásával együtt automatikusa életbe lépnek. Ilyenkor az illetékes hatóság feladata, hogy kinyilvánítsa a következmény beálltát, de a kinyilvánítás elmaradása a következmény életbelépését nem befolyásolja. A másik kategória az, amikor a következmények kötelezően, de nem automatikusan lépnek életbe. Itt az illetékes hatóság köteles nyilatkozni a következményről, de amíg ez meg nem történik, az nincs érvényben. A harmadik csoportba azok tartoznak, amelyeknél az illetékes ordinárius döntheti el, hogy akarja-e alkalmazni a lehetséges következményeket, vagy sem. Ha nem indítja meg következmény foganatosítására az eljárást, akkor az nem lép életbe. Vannak továbbá olyan következmények, amelyek csak tiltanak bizonyos cselekményeket, de azok végrehajtását nem teszik érvénytelenné; és vannak olyanok, amelyek egyúttal érvénytelenséget is eredményeznek. II. A BÜNTETÉSEK ÉS A KÖVETKEZMÉNYEK KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEK A következmények annyiban hasonlítanak a büntetésekhez, hogy büntetendő cselekmény miatt alkalmazandók, különböznek viszont az alkalmazás módjában és a megszűnésben. Következmények esetén a hatás akkor is beáll, ha az elkövető nem tudott a következményről, míg a büntetés esetén, ha az illető hibáján kívül nem tudta, hogy törvényt vagy parancsot szeg meg, illetve figyelmetlenség vagy tévedés miatt nem tudott a büntetésről, nem büntethető. (1323. kán. 2)3. A másik különbség, hogy a következmények sokszorozódnak, azaz minden következmény életbe lép a büntetendő cselekmény vagy a büntetés után, míg az utólag kimondandó büntetések esetén a bíró az 1346. kánon értelmében méltányos határok között csökkentheti a büntetéseket, ha a büntetések halmazata túlzottnak látszik. A büntetésekkel ellentétben a következmények visszamenőlegesen is alkalmazhatók4, azaz egy új fegyelmi intézkedés megtilthat valamit a jelenben vagy a jövőre vonatkozóan egy múltbeli cselekedet alapján. További különbség, hogy míg a büntetések esetén a bűnvádi kereset, illetve a büntetés végrehajtása iránti kereset a 1362-1363-as kánonoknak megfelelően elévülésnek van alávetve, addig a ' JENKINS, R.E., On the Suitability, 303-304. 4 JENKINS, R.E., On the Suitability, 324-325. 5 Fenntartva a De Delictis Gravioribus (CONGREGATIO PRO DOCTRINA FIDEI, Epistula a Congregatione pro Doctrina Fidei missa ad totius Catholicae Ecclesaie Episcopos alios que Ordinarios et Hicrarchas interesse Habentes: De Delictis Gravioribus eidem Congregationi pro Doctrina Fidei reservatis, in AAS 93 2001 785-788) rendelkezéseit, amely részben módosította az elévülés idejét: a Hittani Kongregációnak fenntartott eseten elévülési ideje 10 év, és a klerikusok által 18 év alatti kiskorúval elkövetett hatodik parancs elleni bűnök esetén az elévülési idő akkor kezdődik, amikor a kiskorú betöltötte a 18. életévét.
