Kánonjog 11. (2009)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A plébánia viszonya a megszentelt élet intézményeihez és az apostoli élet társaságaihoz, valamint egyes lelkiségi mozgalmakhoz
52 SzuROMi Szabolcs Anzelm szó szűkebb értelmében szerzetes plébániáról, és a megszentelt élet valamely közösségéhez tartozó pap elsődleges feladata a plébánia lelkipásztori ellátása.28 Nyilvánvaló, hogy a szerzetespap sajátos lelkisége befolyásolja a mindennapi pasztoráció végzését. A fentebb már említett két pillér, azaz a plébániai lelkipásztori tevékenység és a konkrét szerzetesintézmény egyedi sajátosságai ebben az esetben azonban nem mellérendeltségi, hanem alárendeltségi kapcsolatban vannak egymással, az egyházmegye által megkívánt lelkipásztori munka javára. A felsorolt plébániai kötelezettségek és jogok gyakorlása, valamint a saját szerzetesi lelkiséghez és identitáshoz való ragaszkodás, kiegészül az adott egyházmegyés plébánia sajátos feladatkörének maradéktalan teljesítésével. Míg a plébániai rangra emelt szerzetesi templom egyedi jellegét éppen a meghatározott megszentelt élet intézményéhez vagy apostoli élet társaságához való tartozás adja, addig a szerzetesre bízott egyházmegyés plébánia lényegi tulajdonságát az egyházmegye lelkipásztori ellátásának szerkezetéhez való integráns kapcsolat jelenti, amelyben elsőbbséget élvez az egyházmegye és híveinek lelki java. Éppen ezért, az illetékes megyéspüspökkel kötött szerződés nyomán, az egyházmegye valamely plébániáját ellátó szerzetesnek alkalmazkodnia kell az adott plébánián gyakorolt lelkipásztori tevékenység sajátosságai által megkívánt életritmushoz. Számos esetben, az ilyen jellegű megállapodások gátja az, hogy a meghatározott megszentelt életforma kötelező napi keretei alapvetően eltérnek a plébániához tartozó hívek lelkipásztori ellátásához szükséges kötelességek és jogok gyakorlásának megfelelő napi, heti, vagy éves beosztásától. A megszentelt élet intézményei és apostoli élet társaságai nagyobb elöljárójának tehát, mérlegelnie kell a megyéspüspökkel történő megállapodást megelőzően (vö. CIC 520. kán. 1-2. §§29), hogy vajon a plébánia ellátásából fakadó kötelességek és jogok összeegyeztethetőek-e a rendtársak fogadalommal vállalt sajátos életformájával.30 Ugyanez az alá-fölérendeltség figyelhető meg a liturgia és az egyes egyházi ünnepek vonatkozásában is. Míg a szerzetesrend nyilvános templomaiban a meghatározott intézmény saját - az illetékes egyházi hatóság által jóváhagyott - liturgikus kalendárium és liturgikus könyvek szerint történik a liturgia végzése, addig a szerzetespapság által ellátott egyházmegyés plébániákon az egyetemlegesen, illetve az adott egyházmegye számára megfelelően jóváhagyott liturgikus könyvek és kalendárium megtartása a kötelező. Eszerint, ha a megszentelt élet intézményének vagy az apostoli élet társaságának kötelező ünnepe, ill. főünnepe ütközne az egyházmegye területén érvényes kalendárium szerinti kötelező ünneppel vagy főünneppel, úgy a szerzetesekre bízott 28 BENDER, L., De parochis et vicariis paroecialibus, 157-158. 29 CIC Can. 520 - § 2. Paroecia commissio, de qua in § 1, fieri potest sivc in perpetuum sive ad certum praefinitum tempus; in utroque casu fiat mediante conventione scripta inter Episcopum diocccsanum et competentem Superiorem instituti vel societatis inita, qua inter alia expresse et accurate definiantur, quae ad opus explendum, ad personas eidem addicendas et ad res oeconomicas spectent. Vö. PINTO, P.V. (a cura di), Commento al Codice di Diritto Canonico, 316-317. 211 MaMEDE, V., O convênio entre os bispos diocesanos e os superiores maiores dos institutos religiosos clericucuis a teor do canone 520 § 2, in Commentarium pro religiosis et missionariis 84 (2003) 69-106, különösen 83-96.
