Kánonjog 11. (2009)

TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A plébánia viszonya a megszentelt élet intézményeihez és az apostoli élet társaságaihoz, valamint egyes lelkiségi mozgalmakhoz

KÁNONJOG 11 (2009) 47-55.

SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem.

A PLÉBÁNIA VISZONYA A MEGSZENTELT ÉLET INTÉZMÉNYEIHEZ ÉS AZ APOSTOLI ÉLET TÁRSASÁGAIHOZ, VALAMINT EGYES LELKISÉGI MOZGALMAKHOZ*

BEVEZETÉS; I. A MEGSZENTELT ÉLET INTÉZMÉNYEINEK ÉS APOSTOLI ÉLET TÁRSASÁGAINAK SAJÁT PLÉBÁNIÁJA; II. A MEGSZENTELT ÉLET VALAMELY INTÉZMÉNYÉRE BÍZOTT PLÉBÁNIA; III. A MEGSZENTELT ÉLET INTÉZMÉNYEI ÉS A LELKISÉGI MOZGALMAK TEVÉKENYSÉGE A PLÉBÁNIÁN;

Konklúzió: A plébános mint saját pásztor

BEVEZETÉS

A krisztushívők lelkipásztori ellátásának legalapvetőbb intézményes kerete a 6. századtól kezdve a területileg szervezett plébániarendszer, amely kiegészül a későbbiekben a személyi plébániák megalapításának és további specializációjának a lehetőségével.1 A plébániai templomot már a 6. századtól parochia-nak hívják, másik elnevezése pedig ebben az időben a „keresztelő templom”, mivel ezek a templomok rendelkeztek keresztelő kúttal, a keresztség kiszolgáltatásához, amit a plébános végzett.' A plébánia sajátos jogai közé tartozott a területi elven nyugvó keresztelési, esketési, illetve a temetési jog. A 9. századi zsinatok (pl. Chalon- sur-Saône [813]; Paris [845])3 gyakran beszéltek a cura animarum-ml, azaz a hívek lelki gondozásáról.4 Ebben a legfontosabb szerep a plébánosokra hárult, akiknek tevékenyen közre kellett működniük a szentségek kiszolgáltatásában, a hívők erkölcsi életének megjavításában, a hit terjesztésében, valamint a szegények és betegek felkarolásában.5 Sőt, ezek a zsinatok felszólították a papokat a szentmiseálElhangzott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Magyar Kánonjogi Társaság 2009. május 18-ai ülésén (Budapest); a tanulmányt az OTKA K 73574-cs számon támogatta.

1 Vö. pl. COCCOPALMERIO, F., II parroco e gli altri felleli soggetti uttivi nella parrocchia, in La parrocchia, Cittá del Vaticano 1997. 113-123.

2 DDC VI. 1236-1237; vö. SZUROMI SZ.A., Egyházi intézménytörténet (Bibliotheca Instituti Postgradualís Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1/4), Budapest 2003. 67-69.

3 Mansi XIV. 843-848.

4 IMBERT, J., Les tempes Carolingiens (741-891). L’Église: tes institutions (Histoire du Droit et des Institutions de l’Eglise en Occident V/l), Paris 1994. 143.

Conc. Chalon-sur-Saône (813) c. 14: Caucndum sane est, ne cum episcopi parochias suas peragrant, quamdam non solum erga subditos, sed erga socios tyrannidem exerceant: nec (quod absit) cum caritate, sed quadam judiciaria inucctionc stipendia ab cis exigant. Obscruandum etiam modis omnibus est, ut si quando cis peragrandae parochiae necessitas incumbit, in confirmandis hominibus, in inquirendis rebus emendatione dignis, in praccationc uerbi Dei, in lucris animarum potius, quam in depraedandis et spoliandis hominibus, et scandalisandis fratribus, operam dent. Et