Kánonjog 11. (2009)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Az egyházi hivatal fogalma és sajátosságai a kánonjogban
AZ EGYHÁZI HIVATAL FOGALMA ÉS SAJÁTOSSÁGAI A KÁNONJOGBAN 17 (salus animarum)" vagy Isten dicsősége és a lelkek üdvössége. Ez utóbbi esetben azonban a két cél nem választható el mereven egymástól. Ezek szerint a hivatalnak olyan feladatokat kell tartalmaznia, amelyek részesedést jelentenek az Egyház küldetésének teljesítésében, a tanítói, a megszentelői vagy a kormányzói (pásztori) tevékenység területén. Ez a részesedés azonban lehet közvetett is, például az egyházi javak kezelése. II. A HIVATAL ÉS AZ EGYHÁZKORMÁNYZATI HATALOM A CIC (0917) különbséget tett a szorosabb- és a tágabb értelemben vett hivatal között (CIC [1917] Can. 145 § 1). Tágabb értelemben hivatalnak neveztek minden olyan szolgálatot, feladatkört, melyet lelki célra törvényesen gyakoroltak. Szű- kebb értelemben az egyházi hivatal olyan feladatkör, funkció, szolgálat volt, amelyet isteni vagy egyházi rendelkezéssel tartósan létesítettek, és amelyet a kánonok előírásai szerint töltöttek be, továbbá bizonyos részesedéssel járt az egyházi hatalomban, ti. a rendi vagy a joghatósági hatalomban. A CIC (1917) az egyházi hatalomnak azt a hagyományos tipológiát alkalmazta, mely az egyházi rend szentségével szorosabban összefüggeni látszó rendi hatalmat (potestas ordinis) megkülönböztette a joghatósági hatalomtól (potestas iurisdictionis). Ez utóbbi hatalmat a hatályos egyházjog egyházkormányzati hatalomnak (potestas regiminis) nevezi (vö. CIC 129. k. 1. §). A II. Vatikáni Zsinat hangsúlyozta a szent hatalom (potestas sacra) egységét, vagyis a tanítói, papi és kormányzói hatalom szerves együvé tartozását* 1 * 3 és összefüggését az egyházi rend szentségével4. Az 1983-as CIC újdonsága volt, hogy benne az egyházi hatalomban való részesedés már nem tartozott az egyházi hivatal fogalmának lényeges elemei közé. így már bizonyos laikusokra bízható feladatköröket is hivatalnak lehetett nevezni (CIC 228. k. 1. §)5. A hivatallal kapcsolatos hatalom, illetve hivatali hatalom, vagy más szóval rendes egyházkormányzati hatalom (potestas ordinaria) az az egyházkormányzati hatalom (potestas regimini), amely - eltérően a megbízotti (delegált) hatalomtól - magánál a jognál fogva kapcsolódik valamely hivatalhoz (CIC 131. k. 1. §;CCEO 981. k. 1. §). Szemben Eduardo Labandeira véleményével, aki szerint a hivatalt ebben az összefüggésben tágabb értelemben kell venni és minden olyan hatalmat, mely magánál a jognál fogva valamilyen hivatalos egyházi szolgálathoz kapcsolódik, rendes hatalomnak kell tekinteni6, az általános felfogás azt tartja rendes hataVö. pl. ERDŐ P., ,,Salus animarum: suprema lex”. A lelkek üdvösségére való utalásuk szerepe a katolikus Egyház hatályos Törvénykönyveiben, in ERDŐ P. (szcrk.), Az élő Egyház joga. Tanulmányok a hatályos kánonjog körébői Budapest 2006. 73-85. 1 Vö. Cone. Vaticanum II, Const. Lumen gentium, 21b. 4 Vö. pl. BEYER, J., La nouvelle définition de la “Potestas Regiminis”, in L'Année Canonique 24 (1980) 53-67. BEYER, J., De natura potestatis regiminis seu iurisdictionis recte in Codice renovato enuntianda, in Periodica 71 (1982) 93-145; STICKLER, A. M., Le puvoir de gouvernement, puvoir ordinaire et puvoir délégué, in L'Année Canonique 24 (1980) 69-84. 5 Vö. Cone. Vaticanum II, Const. Lumen gentium, 33c, 35d, 37c; Dccr. Presbyterorum ordinis, 9cl. 6 LABANDEIRA, E., Trattato di diritto amministrativo canonico, Milano 1994. 104-128.
