Kánonjog 10. (2008)
JOGGYAKORLAT - A Rota Romana Bíróságának perdöntő ítélete, a házasság szentség jellegének a kizárása miatt indított semmiségi perben. Fordította: Szotyori-Nagy Ágnes
Joggyakorlat 119 Ami a jogot illeti 4. A házassági szövetség cselekménye, amelyet mindkét házassági törvény szerződésnek nevez, - tudniillik mind a szóban forgó felek házasságkötése idején hatályos (vö.CIC [1917] Can. 1012 §§ 1-2; Can. 1083 §2; Can. 1084; Can. 1087 § 2), mind a jelenleg, ugyanazon házasság semmisségéről folyó vita idején hatályban lévő (vö. CIC 1055. kán. 2. §; 1097. kán. 2. §) —, a szentség valóságát is elnyerte, mivel megkeresztelt felekről van szó. A házasság ugyanis megkereszteltek között „annak a titoknak a megnyilvánulása, amely Jézus Krisztus és az Egyház között áll fenn (vö. Ef 5,21-33)” és „a Jézus Krisztus és az Egyház közti egység titkát ölti magára”. Ugyanis „az Úr legnagyobb szeretete és vérében való önátadása csakúgy, mint az Egyház-jegyesnek a hűséges és visszavonhatatlan ragaszkodása, a keresztény házasság mintájává és képmásává válik” (Commissio Theologica Intemationalis, De doctrina catholica sacramenti matrimonium (1977) Propositiones a Commissione approbatae, n. 2.1, in Documenta - Documenti [1969-1985], Cittr dei Vaticano 1988, 216). Jóllehet „a keresztény házasság az üdvösség rendjébe történt beillesztése révén a szó legtágabb értelmében „szentséginek nevezhető”, ugyanakkor „ennek a kezdettől való szentségnek egyszersmind lényegi foglalata és valódi jelenvalóvá válása”, ami miatt „önmagában valódi és sajátos jele az üdvösségnek, ami Jézus Krisztus kegyelmét közvetíti”. Ezért „a Katolikus Egyház a keresztény házasságot a hét szentség közé sorolja” (vö. DS 1327, 1801)” (Propositiones, n. 2.2.). A fent említett, mélyebb teológiai értelmezés által megvilágított analógia fényében, a keresztény házasságnak ez a hasonlósága a Krisztus és az Egyház közötti egységhez „olyan viszony, amelyben megvalósul a Krisztus és az Egyház szere- tetszövetségében való igazi részesedés.” Ezáltal a keresztény házasság „a maga részéről valóságos jelkép és szentségijei módjára Jézus Krisztus Egyházát a világban ténylegesen jelenvalóvá teszi, és kiváltképpen a család vonatkozásában méltán nevezik «családegyháznak» (LG 11)” (Propositiones, n. 2.2.). 5. Mivel pedig „minden Krisztusban, Krisztus által és Krisztusért lett teremtve, a házasság, mint a teremtő Istentől származó valódi intézmény, a Krisztus-jegyes és az Egyház-jegyes közti egység képmásává válik és valamilyen módon erre a titokra irányul.” Ami miatt „a két megkeresztelt között kötött házasság fel lett emelve, hogy Krisztusnak az Egyház iránti jegy esi szeretetét kifejezze és abban részt vegyen” (Propositiones 220, n. 3.1 ). Ezt az igazságot a kánoni házassági törvény a következő szavakkal fejezi ki: „A házassági szövetséget, amelyben a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, amely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul, Krisztus Urunk a megkereszteltek között a szentség rangjára emelte” (CIC 1055. kán. 1. §; vö. CIC [1917] Can. 1001 § 2). Következésképpen tehát „két megkeresztelt között a házasság, mint a teremtő Isten által alapított intézmény, nem választható el a szentségi házasságtól. Ugyanis a megkereszteltek házassága esetében a szentségi jelleg nem járulékos elem, úgy
