Kánonjog 10. (2008)
IN MEMORIAM - Szuromi Szabolcs Anzelm: Alfons M. Stickler SDB, bíboros (1910-2007)
8 SzuROMi Szabolcs Anzelm nagy területet különböztetünk meg: a forrástörténetet, az intézménytörténetet és a tudománytörténetet. Az egyházjog forrásainak rendszerezése, egymáshoz való viszonyuk vizsgálata egészen a 20. századig hozzá tartozott a katolikus egyház hatályosjogának a megismeréséhez és magyarázatához. Ennek a területnek a kánonjogi fakultások számára írt kézikönyvét készítette el latin nyelven Alfons M. Stickler. Hosszú idő telt el az első kiadás óta, mégis a puhakötéses, kristálytiszta latinitású, logikus és arányos szerkezetű mü, mind a mai napig nélkülözhetetlen segédkönyve nemcsak az egyetemi oktatásnak, hanem a forrástörténet terén végzett további tudományos kutatásnak is. Munkásságának jelentős részét a klerikusok életére, különösen pedig a celibátusra vonatkozó egyházfegyelem fejlődése tanulmányozásának szentelte. Ennek eredményeit mutatta be 1953-ban Sacerdotium et regnum nei decretisti e primi decretalisti című munkájában; valamint 1964-ben, La continenza dei diaconi, specialmente nel primo millennio della Chiesa címmel. Kutatásainak összegzéseként jelent meg a klerikusi celibátus fejlődéstörténetéről írt monográfiája, melyet több nyelvre lefordítottak (vö. II celibato ecclesiastico, Città del Vaticano 1994). A Vatikáni Könyvtár prefektusaként, illetve a Szent Római Egyház könyvtárosa és levéltárosaként végzett munkásságát jól példázza a Legature papali da Eugenio IV a Paulo VI (Città del Vaticano 1977); a Collectanea vetustorum ac fundamentalium documentorum Congregationis Oratorii Sancti Philippi Nerii (Brescia 1982); és a Die Vatikanische Bibliothek und die Bibliotheca Palatina (Berlin 1986) című kötete. Mértékadó módon vázolta fel a római Kúria egyes intézményeinek a történetét és funkcióját az 1988-ban kiadott Pastor Bonus kezdetű apostoli konstitúció kapcsán (vö. Le riforme della Curia nella storia della Chiesa, in La Curia Romana nella Cost. Ap. «Pastor Bonus» [Studi Giuridici XXI], Città del Vaticano 1990. 1-15). Személyisége és szakmai hozzáértése meghatározó volt a mindmáig legrangosabb középkori kánonjogtörténeti sorozatok között számon tartott Studi Gregoriani és Studia Gratiana kiadásában. Kimagasló tudományos munkásságát a Ludwig- Maximilians-Universität, Klaus-Mörsdorf-Studium für Kanonistik „doctor honoris causa” címmel ismerte el, ahogyan az Innsbrucki és a Salzburgi Egyetem is. Az egyházi források alapos ismerete Alfons M. Sticklert az Egyháznak, Krisztus Titokzatos Testének szeretetére és odaadó tiszteletére vezette. Ez az Egyház iránt érzett megbecsülés megmutatkozott egész életén, előadásaiban, tudományos munkájában, de utolsó éveiben megromlott egészségi állapotának viselésében is. „Akik az igazságra oktattak sokakat, ragyogni fognak, mint a csillagok” (Dán. 12,3); Requiescat in Pace!