Kánonjog 10. (2008)
KÖZLEMÉNYEK - Keppinger Boglárka: A katekumenátus szabályozása az egyetemes, valamint a magyarországi részleges egyházjogban
Közlemények 85 Mindezek után következik a II. rész: „A katekumenátus rendje hazánkban”. Ebben sorra veszi a katekumenátus időszakait. Bevezetésképpen külön felhívja a figyelmet arra, hogy „ha valaki a saját plébániáján további szertartásokkal akarja gazdagítani a hittanulók szentségekhez vezetését, az felhasználhatja a felnőttek katekumenátusáról kiadott római dokumentum egyéb lehetőségeit is.”(18. pont). Ennek problematikáját fentebb már vázoltuk. Első időszak: a prekatekumenátus. Mivel ehhez az időszakhoz nem tartozik liturgia, így az erről szóló két pontban buzdításokat fogalmaz meg az útmutatás. A második a katekumenátus időszaka, és szertartásai (21-26. pontok). A 24. pontban ismét megerősíti, hogy „a katekumenátus legalább egyéves folyamat legyen, mert így a katekumenek átélhetik a liturgikus évet”. A befogadás szertartása kötelező. Felsorolja a javasolt szertartásokat, melyek a tradíció, exorcizmus és a reddíció. A harmadik a megtisztulás és megvilágosodás időszaka és szertartásai (27-30. pontok). A 27. pontban leírja a kiválasztás feltételeit, és választható szertartásait (névválasztás, név beírása a katekumenek anyakönyvének kiválasztás rovatába). A 28. pontban tárgyalja a skrutíniumok menetét, melyek közül legalább egyet kötelező megtartani. A 29. pontban ismét a kiválasztásról szól, mely „lehetőleg Nagyböjt első vasárnapján történjék, de a lelkipásztori igényeknek megfelelően más időpontban is lehet.” A 30. pontban ismét a skrutíniumokról, elismétli, hogy egy kötelező. Majd az ajánlott szertartások közé tartozó bűnbánati liturgia tartásához ad tanácsokat. A következő a beavató szentségekhez járulás: „a beavatás ideális időpontja a Húsvéti vigília. A Szent Háromnap legyen a katekumenek számára a lelki elmélyülés ideje. (...) E napok csúcspontjai az ünnepi liturgiák.” Ez természetesen igaz, de ezek nem a katekumeneknek szólnak, az OICA nem említi, hogy a Szent Háromnap liturgiáján a katekumenek részt vehetnek, vagy vegyenek. Csak a Nagyszombatról beszél (OICA 193), hogyha össze tudnak gyűlni, készüljenek közösen a szentségek vételére. Erre a napra javasolja a reddíció és az „effeta” szertartását, és a katekumenek olajával való megkenést. A FK erről nem tesz említést, hanem mindhárom szertartást anticipálja, a katekumenátus időszakára. Ha tehát összegyűlnek Nagyszombaton, akkor sincs lehetőség a FK szertartáskönyv alapján, hogy ezeket a szertartásokat Nagyszombaton végezzék, még ha a katekumenátus alatt nem is tartották meg ezeket, mint javasolt szertartásokat. Ez komoly hiányosságnak tűnik, főleg mivel az OICA magyar fordítása nem jelent meg eddig. A 33. pontban figyelmeztet, „hogy a beavató szentségekhez járulás időpontjául törekedjünk az egyház által nagyon javasolt Húsvéti vigíliát választani.” Javasolja, hogy a gyermekek elsőáldozását Húsvét 2. vasárnapján, (régi nevén Fehérvasárnap) ünnepeljék. A misztagógia ideje az utolsó. Ehhez sem tartoznak szertartások. A 35-37. pontokban ennek az időszaknak az ünnepélyessé tételéhez ad tanácsokat az útmutató. A hannadik rész címe: Kiknek kell a katekumenátus útját végigjárniuk? A felnőttek katekumenátusáról szóló hat pontban főleg ajánlások szerepelnek. Azon-
