Kánonjog 10. (2008)
KÖZLEMÉNYEK - Keppinger Boglárka: A katekumenátus szabályozása az egyetemes, valamint a magyarországi részleges egyházjogban
Közlemények 83 len szöveg jogi természete pusztán pasztorális útmutatás, amely figyelembe veszi a magyarországi helyi viszonyokat. Az OICA (Praenotanda generalia 30/5) a püspöki konferenciákra bízza, hogy a Római szertartáskönyvben lévő általános rendelkezéseket hozzáfűzze, és kiegészítse, úgy hogy a szolgálattevők a szertartások jelentését tökéletesen megértsék, és tökéletesen végezzék azokat. Ezt a szertartáskönyvhöz írt lelkipásztori útmutatásban az MKPK be is jelentette, hiszen azt írja, hogy két változatban adja ki az OlCA-t. Ez a szertartáskönyv a „második változat, mely a római dokumentum előírásait és szertartásait a hazai viszonyokra alkalmazza”. „Az első változat, az OICA a római dokumentum magyar fordítását tartalmazza.” Ez utóbbi azonban a mai napig (2008. március 31.) nem jelent meg hivatalos fordításban. Az OICA (Praenotanda 66/1) a püspökök illetékességi körébe utalja a katekumenátus bevezetését. Ezzel a jogukkal a püspökök jelen esetben, mint testület, úgy éltek, hogy az MKPK pasztorális útmutatót adott ki azokra az esetekre, amikor Magyarország területén a katekumenátust alkalmazzák. II. Szövegszerű vizsgálat Az MKPK Lelkipásztori Útmutása 61 pontban foglalja össze a Felnőttek Katekumenátusa szertartáskönyvvel kapcsolatos tudnivalókat. Az útmutatás első pontja először röviden bemutatja az OICA-ot, összefoglalja tartalmát: „E dokumentum arról rendelkezik, hogy a felnőttek, a fiatalok, és az értelmük használatára eljutott gyermekek hogyan készüljenek fel a beavató szentségek (...) vételére. Rendelkezik továbbá az érvényesen megkeresztelteknek a katolikus egyház közösségébe történő befogadásáról is.” A befogadó szertartásról azonban nem említi, hogy annak szövegét az Ordo Baptismi Parvulorumban tartalmazza, az arra vonatkozó rendelkezésekkel együtt. Ezután az OICA és a magyar szertartáskönyvek viszonyát fejti ki. A két magyar szertartáskönyv közül az első - amint arra már fentebb utaltunk - még nem jelent meg, így nem tudja betölteni azt a funkciót, amelyre az MKPK szánta: „Abban részletes lelkipásztori útmutatások és liturgikus előírások vannak, amelyek figyelembe veszik a világegyházban található különböző lelkipásztori adottságokat. Ennek tanulmányozása segítséget nyújt a lelkipásztoroknak az egyes részletkérdésekben való elmélyedésre, és ezáltal indítást kaphatnak arra, hogy változatosabbá tegyék a hittanulók felkészítését.” Ezen kívül még egy jelentős hiányossága a szövegnek, hogy a hivatkozott „első változatból” lehet(ne) végezni a szertartások bizonyos részeit, ahol erre a „második változat” lehetőséget ad.(ld. FK 71.74. 77. 78. 79. 82. 83. 84. oldalak) ezzel azonban - értelemszerűen - magyar nyelven, csak „első változat” megjelenése után lehet élni, latinul természetesen lehetséges azt átvenni az OICA-eredeti szövegéből. A második pont leszögezi, hogy a katekumenátus bevezetése rendkívül időszerűvé vált. Ezután következik az első (I) rész: A felnőttek katekumenátusát visszaállító dokumentum jelentősége és fontosabb előírásai (3-17-es pontok.). Az első három pont (3-5) a dokumentum jelentőségéről szól.
