Kánonjog 10. (2008)
KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: Egyházi tisztségek bitorlása és a tisztségek gyakorlása során elkövetett bűncselekmények
78 Közlemények Ezen büntetendő cselekmény szankcionálásánál vigyázni kell, hogy egy esetleges elsietett büntetés kiszabásból, nehogy nagyobb botrány származzon. Erre az 1344. kán. 1. pontja külön fel is hívja a figyelmet, mely szerint „a bíró lelkiismerete és józan belátása szerint jogosult a büntetés kimondását alkalmasabb időre halasztani, ha előre látható, hogy a tettes elsietett megbüntetéséből nagyobb bajok származnak.” Azokban az esetekben, amikor a jelen kánon megsértője egyben az 1389. kánonban leírtak ellen is vét (mely bünteti az egyházi hatalommal vagy tisztséggel való visszaélést, vagy annak törvénytelen gyakorlását), súlyosabban is büntethető. Sőt, adott esetben az elkövetőt hivatalától is meg lehet fosztani, ami mint örökös jóvátevő büntetés, amúgy nem minden esetben alkalmazható. Visszaélésen a hatalomnak az erkölccsel vagy a természetes, ill. tételes (egyházi) joggal ellenkező használatát értjük, valamint azt, ha valaki szándékosan a kötelességével ellenkező módon cselekszik. Ez nemcsak a lelki, hanem az anyagi javak területére is érvényes. (305. kán, vő. 393. kán. 2. § és 436. kán. 1. § 1.). Mulasztás lehet például, egy büntetőeljárás előtt az előzetes vizsgálat elhagyása, amelyből komoly károk származhatnak.47 A másnak való károkozást egyébként a CIC is bünteti, és a 128. kánon alapján az illető kártérítésre is kötelezhető. Érdekesség, hogy a 128. kánon megfogalmazása szerint nem a károsultnak van joga kártérítésre, hanem a kárt okozó köteles, illetve kötelezhető a kárt megtéríteni. Mivel a hatalom és a tisztség között nem lehet éles határvonalat húzni,48 a jogalkotó kiküszöbölte a CIC (1917) Can. 2404 megfogalmazásából következő hibát, ami csak hatalomról beszélt. Hatalmon jelen esetben nemcsak a rendi vagy szorosan vett joghatósági hatalmat kell érteni, hanem minden olyan hatalmat, ami nem minősül joghatóságinak, vagy akár lehet házi hatalom is (pl. egy szerzetesi elöljáró esetében)49 50 Büntetendő továbbá az is, ha valaki szolgálatának végzése során mulasztást követ el. Az 1389. kán. 2. §-a vétkes gondatlanságról beszél. Ez az egyetlen kánon a büntetőjogban, amely a vétkességet jelöli meg a bűncselekmény alapjaként. E kánonok bizonyos szempontból az 1399. kánonhoz hasonló módon minden, eddigiekben nem szabályozott, szent hivatal, papi szolgálat vagy tisztség szabályostól eltérő végzését büntetni rendelik. Büntetendő továbbá az 1386. kánon alapján az, aki valamit ad vagy ígér azért, hogy valaki egyházi tisztségét gyakorolva, valamit törvénytelenül megtegyen, vagy elmulasszon. Itt mind az aktív, mind a passzív cselekmény büntetendő; tehát az is, aki ad vagy ígér, és az is, aki azt elfogadja. Az eljárás során azonban nehéz bizonyítani, hogy az adás vagy az ígéret pont a törvénytelen cselekedet érdekében történt.30 A büntetendő cselekményt elkövetik akkor is, ha nem, vagy csak részben valósul meg a szándékolt cselekmény; akár azért, mert saját szándékából áll el az elkövető tőle, akár pedig azért, mert nem tudta azt megvalósítani. Önmagában az ígéretet tevő akkor is büntetendő, ha azt nem fogadják el. Nem áll be a büntetés ak47 BEAL, J. - CORIDEN, J. — GREEN, TH. (cd.), New Commentary on the Code of Canon Law, 1594 (Green, T.J.). 48 ERDÖ P„ Egyházjog, 655. 17 ERDŐ P., Egyházjog, 658. 50 ERDŐ P., Egyházjog, 658.
