Kánonjog 10. (2008)

KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: Egyházi tisztségek bitorlása és a tisztségek gyakorlása során elkövetett bűncselekmények

70 Közlemények gyóntatás érvényességéhez szükséges, valamint halálveszély esetén maga a jog (976. kán.) adja meg a felhatalmazást minden papnak a gyóntatásra. Viszont, ha a köztévedés kiváltója a pap, aki tudja, hogy nem rendelkezik fakultással, és mégis megkísérli a feloldozás megadását, egyes kánonjogászok szerint elköveti a bűn­cselekményt.9 Az imént említett két bűncselekmény esetén más büntetés van ki­szabva klerikusokra és laikusokra. Az előbbiek latae sententiae felfüggesztésbe, az utóbbiak latae sententiae egyházi tilalomba esnek. Egy laikus vagy diakónus az 1041. kán. alapján szentelési szabálytalanságot is magára von, mert áldozópapok­nak fenntartott, a szent rend gyakorlásával járó cselekményt végzett úgy, hogy nem vette fel az áldozópapi rendet. Ha egy klerikusi állapotból elbocsátott pap gyóntat, az itt leírt törvénytelen módon, ő is egyházi tilalomba esik. Érdekessége ennek a kánonnak, hogy ez a két bűncselekmény az, amihez a CIC-ben fakultatív kiközösítés van rendelve. 2. Hivatal bitorlása Az egyházi hivatal bitorlása szintén büntetendő cselekmény. Egyházi hivatal a CIC megfogalmazása szerint minden isteni vagy egyházi rendeléssel, tartós jel­leggel alapított feladatkör, melyet lelki cél érdekében kell gyakorolni (145. kán.). Ezt pedig, csak kánoni betöltéssel lehet érvényesen elnyerni. Bitorláson azt kell érteni, hogy valaki úgy gyakorolja az egyházi hivatalt, hogy nem birtokolja az ér­vényes gyakorláshoz szükséges összes követelményt, amit az egyházi törvény tá­maszt.10 Bitorlásnak számít, pl. az, ha nem pap vagy nem klerikus tölt be egy pap­nak ill. klerikusnak fenntartott hivatalt. Bitorlás továbbá az is, ha egy egyházi hi­vatalt valaki világi hatalommal vagy erőszakkal foglal el, ha érvénytelenül zajlott a betöltés, ha nem az végezte a betöltést, akinek hatalma lett volna rá, stb. A bitor­lással azonos megítélés alá esik a tisztség törvénytelen megtartása, az attól való megfosztás vagy megválás után. A hivataltól való megfosztás örökös jóvátevő büntetés, amit csak bírói eljárás után lehet kimondani." A megválás lehet minden más eset: áthelyezés; elmozdítás; lemondás, ami bekövetkezhet az idő lejártával, az életkor betöltésével, vagy külön intézkedéssel. Figyelni kell azonban arra, hogy a hivataltól való megválást kimondó ítélet vagy határozat ellen a fellebbezésnek felfüggesztő hatálya van, ami jelen esetben azt jelenti, hogy az eljárás végéig az adott hivatal érvényesen nem tölthető be. Az életkor elérésével vagy az idő elmú­lásával azonban nem mindig automatikus a megüresedés, hanem csak az arról szó­ló hivatalos értesítéssel áll be (186. kán.). 1 11 1 AYRINHAC, H.A., Penal legislation in The New Code of Canon Law, 1936. 265. 10 WOESTMAN, W.H., Ecclesiastical Sanctions and the Penal Process, Ottawa 2003. 122. 11 A CIC előírása szerint örökös jóvátevő büntetést csak bírói büntetőeljárás eredményeképpen le­het kimondani. Egyházmegyei szinten mindenképpen örökös büntetés a klerikusi állapotból való el­bocsátás, hiszen nem ugyanaz a hatóság bocsátja cl az illetőt, mint amelyiknek joga van visszaven­ni. A klerikusi állapotból való elbocsátás esetén lehetőség van in integrum restitutio-m, az Apostoli Szentszék leiratával. A hivataltól való megfosztás esetén viszont ugyanaz a személy (az ordinárius) ugyanabba a hivatalba vissza is helyezheti az attól megfosztott személyt. A megfosztáshoz szüksé­ges eljárások elkerülése céljából a megyéspüspök és a vele egyenlő elbírálás alá eső személyek al­kalmazhatják az 1341. kán. szerinti hivatalból történő elmozdítást, akár közigazgatási úton is.

Next

/
Thumbnails
Contents