Kánonjog 10. (2008)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A szenttéavatási eljárás a XIII. században. Árpád-házi Szent Erzsébet ügye a kor eljárásjogának összefüggésében
A SZENTTÉAVATÁSI ELJÁRÁS A XIII. SZÁZADBAN 23 vizsgálati anyag egészét. Az iratok még a tavasz folyamán a konzisztórium elé ér- keztek. így került sor IX. Gergely pápa döntésére. Mindezek alapján világosan adódik a következtetés, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet kanonizációja a XIII. századi eljárási fegyelem lényegének kialakulása után, a frissen rögzített, de jelentős múltra visszatekintő szabályok megtartásával, a korra jellemző módon, nagyszámú tanú kihallgatásával történt. Az életszentség és a csodák hírének megállapításához nem volt szükség fonnálisan kinevezett, háromtagú bizottságra, csupán a hírek igazságának kivizsgálásához. A szenttéavatási eljárást nem csupán a helyi püspök kezdeményezhette. Az ügy gyors lefolyású volt, a XIII. század első harmadában érvényes szokások szerint. Noha a kanonizáció előtt mintha Erzsébet tiszteletére Marburgban a mainzi püspök oltárt szentelt volna, az elhunyt földi maradványainak translatiója nem a kanonizációt megelőző püspöki intézkedéssel, hanem a pápai szenttéavatás után történt. IX. Gergely pápa személyes érdeklődésének és nagyrabecsülésének jeleként fogható fel a kanonizációt közlő bulla lelkes hangneme és a dinamikusan lefolytatott eljárás. Sőt ez állhat amögött is, hogy ez a bulla az új szent ünnepére egy év és negyven napi búcsút engedélyez, holott ugyanez a pápa kevesebb, mint egy évvel korábban, a Szent Domonkos kanonizációját kihirdető bullában csak egy évi búcsút tett lehetővé.77 78 Árpád-házi Erzsébet szenttéavatása tehát kánonjogi szempontból is a kor élenjáró eseményei közé tartozott. 77 MAGYAR, Árpád-házi Szent Erzsébet, 27-28. 78 GREGORIUS IX, Bulla (lui. 3, 1234); kiadása: Bullarum diplomatum et privilegiorum Sanctorum Romanorum Pontificum collectio, III. 483-485. PORSI, Leggi dellu Chiesa su beutificazione e cunonizzazione, 63.
