Kánonjog 10. (2008)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A szenttéavatási eljárás a XIII. században. Árpád-házi Szent Erzsébet ügye a kor eljárásjogának összefüggésében

A SZENTTÉAVATÁSI ELJÁRÁS A XIII. SZÁZADBAN

21

végén tájékoztatta Erzsébet haláláról IX. Gergely pápát, aki válaszában megbízta Konrádot a kanonizációhoz szükséges vizsgálatok megszervezésével. Pontosabban Penaforti Rajmund volt az, aki a pápai kúriában 1230 óta kápláni és penitenciáriusi minőségben működött61, és így Konrádot felszólította, hogy informálja a pápát Erzsébet csodáiról (előzetes információ).62 Konrád nyomban hozzá is látott az életrajzi adatok és a sírnál történt csodás gyógyulások összeírásához. Az első csodajegyzék már 1232. március 18-án elkészült.63 1232. augusztus 10-én a területileg illetékes főpásztor, III. Sigfried mainzi érsek, Marburgba érkezett, ahol oltárokat szentelt. Ugyanakkor az érsek - Konrád igyekezete ellenére - elutasította, hogy az ő jelenlétében, nyilvánosan hallgassák ki a tanúkat Erzsébet csodáiról.64 Ekkor hatvan tanúvallomást vettek jegyzőkönyvbe. Marburgi Konrád megírta Erzsébet rövid életrajzát (Summa vitae).65 Ehhez csatolta az első hatvan csoda elbeszélését. Ezt az anyagot pedig megküldte a pápának (maga a Summa vitae is a pápának szóló levél formájában van fogalmazva). E felterjesztés célja a pápai engedély elnyerése volt a hivatalos eljárás elkezdéséhez.66

A mainzi érsek nem kérvényezte a szenttéavatást. Összehasonlításul elég utalnunk Páduai Szent Antal szenttéavatásának ügyére, melyben az éppen 1232. március 3-án kelt kanonizációról értesítő bulla kifejezetten említi, hogy az eljárás kezdeményezője a helyi püspök és a város elöljárója volt.67

Időközben 1232. október 14-én a pápa megbízta a háromtagú vizsgálóbizottságot68, vagyis a területileg illetékes Sigfried mainzi érseket, az eberbachi apátot és Konrádot az Erzsébet életére vonatkozó hivatalos vizsgálatok lefolytatásával. Ebben a levelében a pápa nem utal a püspök semmiféle kérelmére, hanem csak arra, hogy Marburgi Konrád leveléből értesült Erzsébet életéről és csodáiról. A pápai megbízás szövegéből látszik, hogy az már nem az életszentség és a csodák hírének tényét kutatja, hiszen arról a pápa már értesült, hanem már a dolog igazságának („rei veritas”) a kivizsgálásáról beszél.69 Azzal bízza meg a három egyházi sze61 WEINZIERL, K., Raimund von Penufort, in Lexikon für Theologie und Kirche, VIII. Freiburg im Breisgau 1963. 977.

62 PÁSZTOR, Elisabetia di Turingia, 1112.

63 PÁSZTOR, Elisabetta di Turingia, 1112.

64 PÁSZTOR, Elisabetta di Turingia, 1112.

65 Epistola magistri Cunradi de Marburch ad papam de vita beate Elyzabet (Summa vite), in HUYSKENS, Quellenstudien zur Geschichte der hl. Elisabeth, 155-160; magyarul Magyarország virága, 27-31. Kiadása: WYSS, A., Hessisches Urkundenbuch. . I. Urkunden der Deutschordens- Ballei Hessen, Leipzig 1879, n. 34.

66 PÁSZTOR, Elisabetta di Turingia, 1117.

67 GREGORIUS IX, Bulla Cum dicat Dominus (Mart. 3, 1232); kiadása: Bullarum diplomatum et privilegiorum Sanctorum Romanorum Pontificum collectio, Augustae Taurinorum 1857-1867. III. 464-466, § 2: Cum enim dudum venerabilis frater noster episcopus et dilectus filius N. potestas et comunitas Paduana nobis per nuntios suos ct litteras humiliter suplicassent. A szöveg utánközlésc Poisi, Leggi della Chiesa su beatificazione e canonizzazione, 60.

68 GREGORIUS IX, Visibilium et invisibilium: Potthast nr. 9016; kiadása: Fejér, Codex diplomaticus Hungáriáé, VII/I. 232-234: (...) dilecte Fili Frater C. ex litteris tuae devotionis accepimus (...).

69 FEJÉR, Codex diplomaticus Hungáriáé, VII/I. 234.