Kánonjog 10. (2008)

KÖNYVSZEMLE

142

Könyvszemle

szonyára keresték a választ. A Decretum használata közben számos kiegészítésen ment keresztül, melyek közül a 12. században beiktatott bővítményeket - esetleg duplikátumokat — hagyományosan palea-nak nevezzük. Azonban, amint arra Rudolf Weigand szövegkritikai vizsgálatai rávilágítottak, a paleák mennyisége önmagában nem jelent biztos támpontot a szövegfejlődésben való elhelyezkedés pontos meghatározására. Weigand eredményeit felhasználva a cataniai kongresszusra két jelenős tudományos álláspont alakult ki, melyeknek bemutatása komoly visszhangra talált. Az egyik álláspontot Carlos LARRAINZAR {La formazione dei Decreto di Graziano per tappe, 101-117), Enrique DE LEÓN {La tradizione manoscritta piii della C. 30 q. 1, 131-138) és Jose Miguel VlEJO-XlMÉNEZ {La etapas de incorporación de los textos romanos al Decreto de Graciano, 139-152) ismertette, nagyszámú szövegtanú aprólékos szövegkritikai elemzése alapján próbálva rekonstruálni a szövegfejlődés kezdeti stádiumát. Kutatásuk legfontosabb eredménye volt a Sankt Gallen, Stiftsbibliothek MS 673 és a Firenze, Biblioteca Nazionale Centrale, Conventi Soppresi A.1.402 kéziratok összehasonlítása. A másik álláspont Andres WiNROTH {Legal Thinking and Scholastic Method in Gratian ’s Decretum) és Frederick S. PAXTON {Gratian 's thirteenth case and the composition of the Decretum, 119-129) által került kifejtésre. Ez a Decretum Gratiani két redakcióját különbözteti meg, melyek közül az első redakciót még maga Gratianus jelentősen tovább bővítette, létrehozva ezzel a széles körben elterjedt második redakciót. Sajnos Winroth professzor tanulmánya hiányzik a kongresszusi kötetből. Ismert, hogy a 2000 óta megrendezett újabb nemzetközi szimpóziumokon (vö. La cultura giuridico-canonica medioevale, Róma 2002. március 14-15; Twelfth International Congress of Medieval Canon Law, Washington D.C. 2004. augusztus 2-7; Medieval Canon Law Collections and European Ius Commune, Budapest 2005. május 9) több ponton is módosításra került a két kutatási irány álláspontja, mely a folyamatosan fejlődő szöveg hipotézisének elfogadása felé mutat.

A Gratianus előtti időszak kánonjoggyüjteményeit tanulmányozó írások közül kiemelést érdemel SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem. Luccai Szt. Anzelm kollekcióját elemző írása {The Rules Concerning Bishops in the ’A ' Recension of the ’Anselmi Collectio Canonum’, 519-528), amely újszerű módon használta fel a szövegkritikai analízist a Collectio Canonum Anselmi Lucensis püspökökre vonatkozó kánonjainak és forrásainak bemutatására. A jelen kötetben olvasható munka az első lépése volt annak az összehasonlító vizsgálatnak, amely során a szerző a gyűjtemény fejlődését, és szövegtanúi egymáshoz való viszonyát rekonstruálta (vö. Anselm of Lucca as a Canonist [Adnotationes in ius canonicum 34], Frankfurt am Main 2006).

A 14. és 15. század kánonjogtudományának feldolgozása terén számos új rész- eredménnyel gazdagította, és tovább árnyalta az eddigi ismereteket Orazio CONDORELLI {Cura pastorale in tempo di interdetto. Un ’consilium ’ ferrarese di Uberto da Cesena, Superanzio da Cingoli e Giovanni d’Andrea, 683-697) és Mario ASCHERI precíz tanulmánya {Alcune acquisizioni recenti su Nicola de Tadeschi, 297-306).