Kánonjog 10. (2008)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A szenttéavatási eljárás a XIII. században. Árpád-házi Szent Erzsébet ügye a kor eljárásjogának összefüggésében
A SZENTTÉAVATÁSI ELJÁRÁS A XIII. SZÁZADBAN 13 püspököknek az általuk boldoggáavatottak számára mise- és zsolozsmaliturgiát kiadni, ám ezt csakis saját egyházmegyéjük részére tehették.20 Az 1180-as években mindenesetre a pápai legátusok még hangsúlyozzák, hogy a kanonizációhoz különleges megbízásra van szükségük az általános pápai legátu- si megbízatáson kívül21. Stephan Kuttner már felhívta a figyelmet arra, hogy bár III. Jenő22, sőt eleinte III. Sándor is23 elismerik, hogy az ilyen ügyeket általában generális zsinat előtt szokták tárgyalni, maguk már nem alkalmazzák ezt az elvet. III. Jenő idejétől kezdve megelégszenek azzal, hogy a bíborosok, illetve más jelenlévő érsekek és püspökök tanácsát kikérjék24. Az ilyen ügyek pápának való fenntartását készítette elő az is, hogy meggyengült az a régi rendszer, amely szerint a püspök autonom módon intézkedhetett a translatio felől. A translatio vagy elevatio azt jelentette, hogy a püspök rendeletére átvitték a szent földi maradványait sírjából a templomba, ott egy oltárban helyezték el, amelyen misét mutattak be az új szent tiszteletére, akinek ünnepe a translatio napjára került25. Később a translatiót és a canonizatiót gyakran szinonima gyanánt használták26. Természetesen az ilyen cselekménynek - ha püspök rendeletére végezték - csakis az adott egyházmegyére volt közvetlen hatása. Amikor viszont a canonizatiót a pápák végezték, ez eredendően egyetemes jellegű volt27. Megjegyzendő, hogy a XIII. századi krónikaírók a szent testének oltárra emelésekor néha a test kanonizálásának kifejezését {canonizare corpus) használják. így olvassuk ezt Szent László király 1192-es kanonizációjának elbeszélésében is.28 A folyamat lényege az, hogy a XII. és XIII. század fordulójára a translatio kifejezés lassan eltűnik, és a canonizatio a pápa tévedhetetlen döntését jelenti, mely kimondja, hogy egy személy bejutott a mennyei dicsőségbe, és egyben elrendeli kultuszát.29 Vagyis a translatio már nem a szenttéavatás döntő cselekménye. A jogi hangsúly egy olyan ítéletre vagy döntésre kerül, amely azt megelőzi. A XII. században több eset is előfordult, amikor a püspöki rendelkezésre végzett translatio után pápai kanonizációért folyamodtak és azt el is nyerték.30 Ezeket a kanonizálásokat nem a pápa saját kezdeményezésre rendelte el, hanem a főpapok új nemzedéke volt az, aki ezt Szent Péter utódától kifejezetten kérte. Mindez a pápai fenntartás világos kimondásának előzménye, elő211 Vö. NAZ, Causes de béatification, 12. 21 Vö. KEMP, Alexander III, 24-25. PETERSOHN, Die päpstliche Kanonisationsdelegation, 180-181. 22 JL 8882: Tametsi huiusmodi petitio nisi in generalibus admitti non soleat. 22 JL 10653: Quamvis negotium tam arduum et sublime non frequenter soleat nisi solemnibus conciliis de more concedi. 24 Eugenius 111: JL 8882; ALEXANDER 111: JL 10653, 11646, 12201, 12329. 25 Vö. KUTTNER, Lu réserve papale, 173. 26 KUTTNER, La réserve papale, 174-175. 27 KUTTNER, Lu réserve papale, 175. 28 Acta Sanctorum, I-LV111. Antwcrpiac 1643-1864. V. 319 (Iun. 27). 2‘’ Vö. KUTTNER, La réserve papale, 175, 185. 111 KUTTNER, La réserve pupule, 187.
