Kánonjog 10. (2008)
JOGGYAKORLAT - A Rota Romana Bíróságának perdöntő ítélete, a házasság szentség jellegének a kizárása miatt indított semmiségi perben. Fordította: Szotyori-Nagy Ágnes
124 Joggyakorlat 1099. kán.) lehetséges semmisségi címként történő megállapításának a pillanatában (Ioannes Paulus II. Allocutio ad Rotam Romanam, 30 ián. 2003, n. 8, in AAS 95 [2003] 397). Azonban a lelki élet vagy a személyes hit hiánya az egyik, vagy akár mindkét fél részéről önmagában a két említett tényállás egyikében sem érvényteleníti a házassági beleegyezést, hacsak nem a szabad akaratot befolyásolva, magát a házassági szövetséget is érvénytelenné teszi. Ugyanis: „mindkét esetben szem előtt kell tartani azt, hogy a házasulandók olyan magatartása, amely nem tartozik a házasság természetfeletti rendjébe, csakis akkor teszi semmissé a házasságot, ha az érvényességét lerombolja a természet rendjében is, amelyben maga a szentségi jel elhelyezkedik. A katolikus egyház mindig is elismerte a nem megkereszteltek közti házasságokat, melyek a házastársak megkeresztelkedése révén keresztény szentséggé válnak, továbbá nem kétséges az érvényessége egy katolikusnak egy nem megkeresztelt személlyel kötött házasságának sem, feltéve, hogy a szükséges felmentéssel kerül rá sor.” (l.c.). 14. Mindent egybevetve, kétféle módon lehetséges a házasság szentséget kizárni, tudniillik abszolút és döntő jelentőségű pozitív akaratlagos cselekménnyel vagy az akaratot egyszerűen meghatározó cselekedettel. A hagyományos tanítás és joggyakorlat szerint a szentségi mivolt kizárása abban az esetben teszi érvénytelenné a házasságot, ha a szentségi méltóságot az akarat abszolút és döntő módon úgy elutasítja, hogy aki az esetben a valódi szentségeket elveti, magát a házasságot is elveti. így például „ha valaki azt mondja: akarom a házasságot, de nem (akarom) a szentséget, máskülönben nem akarom magát a házasságot, a házasság semmis, mivel valóban hiányzik a házassági beleegyezés, hiszen az adott esetben erősebb a házasság kizárásának a szándéka, vagyis a második szándék kizárja az elsőt.” (Cappello, F.M., Tractatus canonicus de matrimonio, II. Typis Polyglottis Vaticanis 1932. 86). Más szavakkal: „a szentség tehát ebben az esetben csak akkor hiányzik, amikor valaki a szentség kizárásakor, amit abszolút és döntő akarati cselekménnyel elvet, a szerződést is kizárja”. „Ugyanis, mivel megkereszteltek között nem állhat fenn érvényes szerződés anélkül, hogy ne lenne egyben szentség is (1012. kán. 2.§), a szentségi mivolt kizárása által maga a házasság is kizáratik” (Cor. Staffa, 5 aug. 1949, in RRDec,. XLI. 469, n. 2; vő. Cor. Pasquazi, 28 iul. 1960, in RRDec., LII. 429, n. 3; Cor. Massala, 20 nov. 1969, in RRDec., LX1. 1034, n. 4; Cor. Fiore, 17 iul. 1973, in RRDec., LXV. 593, n. 4; Cor. Corso, 30 mai. 1990, in RRDec., LXXXII. 414, n. 12). Azonban a házasság szentségi jellege esetében a házassági beleegyezésből történő kizárásának ezen módja, a teljes színlelés tényállásába tartozik. 15. Az újabb joggyakorlat azonban már nyugvópontra jutva úgy tartja, hogy a szentségi mivolt közvetlen, és döntő kizárása érvénytelenné teszi a házassági beleegyezést, noha a szentségi méltóság sajátos értelemben a házasságnak sem nem lényegi tulajdonsága, sem valamely lényegi eleme, hanem a házasság lelki dimenzióját alkotja, mivel mindkét fél meg van keresztelve (vö. Cor. Burke, 23 iun. 1987, in RRDec., LXXIX. 394, n. 2; Cor. Bruno, 26 feb. 1988, in RRDec., LXXX. 168,
