Kánonjog 9. (2007)
KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: Büntetések megszűnése magánál a jognál fogva
98 Közlemények 2. A büntetés végrehajtása iránti kereset elévülése Az elévülés másik fajtája a büntetés végrehajtása iránti kereset (actio poenalis). Ez a jogerőssé vált bírói ítélet napján, illetve a közigazgatási határozat meghozatalának napján kezdődik és annak a megbüntetettél való közléséig tart. Ez időtartamban megegyezik az 1362. kánonban leírt, az adott bűncselekményhez tartozó elévülési idővel. A végrehajtás iránti kereset az ordinárius hatásköre, ezt ő felügyeli (1653. k.). Amennyiben nem közlik a tettessel a jogerős büntetést az elévülési időn belül, annak leteltével azt már nem hajthatják rajta végre. A végrehajtást (a büntetés megtartásának kötelezettségét) az 1344. kánon 3. §-a alapján maga a bíró is felfüggesztheti a jóvátevő büntetések esetén, ha a tettes dicséretes élet után először követ el büntetendő cselekményt, és nem sürget a botrány helyrehozatalának szüksége. Az elévülési idő leteltével a büntetés magától megszűnik, azt végrehajtani már nem lehet. 3. Önmaguktól beálló büntetések elévülése Sajátos helyzet áll fenn azokban az esetekben, amikor valaki nem utólag kimondandó, hanem önmagától beálló büntetéssel sújtott büntetendő cselekményt követett el. Az önmaguktól beálló büntetések esetén a büntetés részben azonnal köt, viszont bizonyos hatások kinyilvánításához szükség van a bíró vagy az ordinárius közbelépésére. A problémát az jelenti, hogy az 1363. kánon nem beszél az önmaguktól beálló büntetések kinyilvánításáról, olyannyira, hogy az eredeti szövegből a „vel declarata” kifejezés tudatosan ki is maradt.13 A büntetések alkalmazásával kapcsolatos általános elvek figyelembevételével azonban mondhatjuk, hogy ez a kánon, annak ellenére, hogy nem beszél az önmaguktól beálló büntetésekről, azokra is alkalmazható.14 Ilyen esetekben az elévülés a kinyilvánító eljárás megkezdésére, valamint a kinyilvánító határozat közlésére vonatkozik.15 Mi történik tehát az önmaguktól beállt hatásokkal az elévülési idő letelte után? Cenzúrák esetén a büntetés elengedése az illető makacsságának a megszűnésétől függ, és ha az elkövetéstől számítva letelt a megszabott idő úgy, hogy a tettes nem követett el újabb bűncselekményt, a makacsság megszűnése, és a tettes életvitelének megváltozása feltételezhető. Amennyiben kétséges, hogy a vádlott felha- gyott-e a makacssággal, a vádlott javára kell ítélkezni, a kétség pedig ilyen esetekben is - az elévülési idő leteltével - fennállhat.16 Ha pedig a makacsság megszűnt, 13 Communicationes 9 (1977) 173-174; Az eredeti szövegváltozat szerint (Sanctionibus c. 47): Actio poenalis praescriptione extinguitur post idem temporis spatium, quo actio criminalis; praescriptio autem computatur ex die quo poena irrogata vel declarata est. Ezzel szemben az 1980-as Schema 1315. kánonja már a mai formában-hozza a szöveget, melyben a 2. § így szól: Idem valet, servatis servandis, si poena per decretum extra iudicium irrogata sit. 14 Exegetical Commentary, 429 (BORRAS, A.). 15 ERDŐ, Egyházjog, 638. 16 ClTO, Prescription in Penal Matters, 186-187.
