Kánonjog 9. (2007)
KÖZLEMÉNYEK - Artner Péter: Büntetések megszűnése magánál a jognál fogva
94 Közlemények Míg az ab homine elengedés általában végleges, a jog által adott elengedés lehet végleges vagy ideiglenes; ez utóbbi esetben a büntetés, vagy az ahhoz kapcsolt tilalmak vagy kötelezettségek részleges vagy teljes felfüggesztődéséről beszélünk. I. VÉGLEGES MEGSZŰNÉS 1. A törvény vagy büntetés megszűnésével Az 1313. kánon 1. §-a előírja, hogy ha a büntetendő cselekmény elkövetése után a törvény megváltozik, a tettes számára a kedvezőbb törvényt kell alkalmazni. Ez bizonyos szempontból kivételt jelent a 9. és 20. kánonok alól. Bár a törvények nem a múltra vonatkoznak (9. kán.), és egy újabb törvény eltörli a régi törvényt (20. kán.) ha ezt kifejezetten kimondja, azzal szöges ellentétben áll vagy azt a maga egészében szabályozza, ez a kánon bizonyos esetekben retroaktív hatással ruházza fel az új törvényt2, illetve a régit tartja érvényben: azt kell, alkalmazni, amelyik az elkövető számára kedvezőbb. Az enyhébb szankció nem minden esetben jelent valóban enyhébb büntetést, ugyanis a tényállás szükebb meghatározása egy esetleges szigorúbb büntetéssel enyhébb, míg egy tágabb tényállás enyhébb büntetéssel adott esetben szigorúbb büntetést jelenthet. Míg a kánon első paragrafusa a büntetés alkalmazása előtti időszakra vonatkozik, ezért az nem módosítja a már alkalmazásra került büntetéseket; vagyis ha egy büntetést már kimondták vagy kinyilvánítottak, a törvény változása önmagában nem módosítja a büntetést, addig a 2. §, mely a büntetés alkalmazása utáni időszakra vonatkozik, azt mondja ki, hogy abban az esetben, ha a törvény vagy a hozzá kapcsolt büntetés megszűnik, megszűnik maga a büntetés. Ennek oka, hogy az újabb törvény azért szünteti meg a régi törvényt vagy törli el a büntetést, mert a törvényhozó azt már nem tartja célszerűnek. Nem lenne tehát helyénvaló, ha a megbüntetett személy továbbra is megmaradna a büntetésben.3 Ez egyébként a büntetések „ultima ratio” elvéből is következik. Nem vonatkozik azonban ez az elv azokra az esetekre, amikor a büntetés hatása már teljesen beállt4: pl. hivataltól való megfosztás vagy klerikusi állapotból való elbocsátás esetén. Ilyen esetekben is lehetőség van azonban arra, hogy a törvényhozó ezeket a büntetéseket is eltörölje. Megszűnik tehát a már alkalmazásra került büntetés abban az esetben, ha az új törvény azt nem bünteti. Ez vonatkozik arra az esetre is, amikor a büntetést már kimondták vagy kinyilvánították, illetve arra is, ha a régi törvény által rendelt önmagától beálló büntetést még nem nyilvánították ki. Újdonság a CIC (1917) 2226. kánon 3. §-ához képest, hogy ez a kánon a már alkalmazott cenzúrák esetén is lehetővé teszi a büntetés megszűnését. Azokban az esetekben, amikor a büntetés a törvény vagy az ahhoz kapcsolt büntetés megszűnése miatt szűnik meg, a büntetés magánál a jognál fogva válik 2 Exegetical Commentary on the Code of Canon Law, IV/1., Chicago II. 235 (SANCHIS, J). 3 ARIAS, j., The Code of Canon Law Annotated, Montreal 2004.2 1022-1023. 4 ERDŐ P., Egyházjog (Szent István kézikönyvek 7), Budapest 2005.4 609.
